Vega - mese

Egy ideje tervezem már ( sok egyéb poszttal egyetemben :P ), hogy mesélek Nektek arról, mit és miért eszünk mi mostanában, miért lett belőlünk vegán család, ( akikre elég furcsán szoktak nézni az emberek ). Azért is gondoltam ezt, mert a többiek ( pl.: Siccike & Vera ) is szoktak ilyenekről értekezni a nyilvánosság színe előtt ;o) Előre szólok, ez a mese extra hosszú lesz, nem is biztos, hogy mindenkinek érdekes és jutalmul még csak egy fia recept sem lesz benne ...:P

Szóval, "rendes", becsületes, mindenevő családból származom én is, a férjem is, s bizton állítom, egyik családtagunk fejében sem fordult meg sosem olyan "őrült" gondolat, hogy ilyen - olyan oknál fogva felhagyjon a húsevéssel, áááá, nem olyan családok ezek :o)) Magam is kissé furcsállva nézegettem gyerekkori jó barátnőmet, aki kb. 13 éves kora körül döntött úgy, nem eszik többé sem felvágottat, sem rántott húst, sőt, még virslit sem Ez utóbbit nehezen értettem meg, számomra a virsli nem tartozott a hús kategóriába. Ezt egyébként ma is így gondolom, csak más miatt :o)) Más vegát nem is volt szerencsém ismerni, így továbbra sem befolyásolta semmi hagyományos gondolkodás módomat az étkezésről, minden maradt a régiben.

Sajnos szinte kisgyerekkorom óta elmondhatom magamról, khm, nem voltam éppen vékonyka. No, azért nem voltam olyan rettenetesen kövér, de látszott, akad rajtam némi felesleg. Ma már tudom, nagyban elősegítette ennek az állapotnak a kialakulását a rengeteg gyorsan bekapott falat, az állva étkezés, a sok jégkrém stb. A mi családunkban sajnos nem volt "divat" közösen leülni az asztalhoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy valaki mindig dolgozott, így értelemszerűen hiányzott a tányérja mellől. Nem tagadom azt a tényt sem, hogy a családi vendéglő volt a hab a tortán, mert Apu és Anyu folyton ott dolgoztak, ennél fogva nem is vezettek saját - családi - konyhát ( ezt azért valahol értem ). Miután hazaesünk a suliból, szaladtunk a konyhára, ettünk ebből, ettünk abból, nem volt nehéz sütihez, fagyihoz sem hozzájutni ... szóval értitek?!

Hosszú idő után érett csak meg bennem a gondolat, hogy valamit muszáj kezdenem az évek során rám rakódott súlyfelesleggel, mert évről évre rosszabb lett a helyzet :o( Tekintélyes súlymennyiségtől kellett megszabadulnom, s hiába volt a sok "csoda" diéta, semmi sem segített.

Mígnem 2001 - ben ... egy kolléganő az orrom alá dugott egy könyvet, hogy nézzem meg, hátha érdekel. A Diamond házaspár Testkontroll c. könyvét kaptam kölcsön és meglehetősen gyorsan el is olvastam. Nem ígértek semmit, nem akartak rám beszélni semmit, leírták, Ők hogyan csinálják, azt mondták, adjak két hetet ennek az egésznek és majd magam fogom érezni, jó - e számomra vagy sem. Úgy éreztem, nincs mit veszítenem, két hét ide vagy oda már nem számít ;o) Nekifogtam! Hogy min kellett változtatnom? Délig csak nyers gyümölcsöt ettem, a két főétkezés során nem kevertem a szénhidrátot a fehérjével ( a hús mellé nem kértem krumplit ) és étkezés után vártam 2 órát az első pohár víz elfogyasztásáig. Ennyi, ugye, hogy nem hangzik annyira szörnyen? A férjem furán nézett rám, hitte is, nem is az egészet, de mindenesetre figyelte az eseményeket. Nekem meg annyira bejött ez az egész, hogy nem két hétig csináltam, hanem közel 4 és fél évig :o) Hamarosan a párom is csatlakozott hozzám, no, nem kényszerből, mert szívesen megcsináltam Neki is a külön kis ebédjét a magamé mellett, hanem mert megtetszettek Neki a kajáim.

6 hónap leforgása alatt 33 kilót dobtam le magamról, s az volt a legszebb az egészben, hogy egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek, amit csináltam!!! Nem ettem cukros ételeket, fehér lisztet, helyette sok zöldséget, sok gyümölcsöt , teljes őrlésű pékárut fogyasztottam, s egyre kevesebb csirke - és pulykahúst és nagyon jól éreztem magam! Nem emlékszem pontosan mikor jött el az a pont, amikor a húsról is kezdtem leszokni ... de a helyre igen. Cézársalátáztam egy barátnőmmel a T.G.I.Friday's nevű étteremben, beszélgettünk, ettünk és közben éreztem, semmi íze sincs a húsfalatoknak a számban ... mint a fűrészpor! Akkor befejeztem a húsevést, hosszú évekre. ( Ezt persze nem tudtam így előre :o) Szerencsére a férjem is könnyedén csatlakozott ehhez az "akciómhoz" is, s a hús helyett felfedeztünk egy csomó egyéb finomságot, így cseppet sem esett nehezünkre a váltás!

Nem mondom, hogy a barátaink nem néztek - finom szólva - ufónak, de végül elfogadták, hogy kicsit meghülyültünk és ez van ... én nagyon szigorú voltam magamhoz is ( ez jó volt ), de sajnos másokhoz is ( ez rossz volt ). Ma már nem vagyok büszke rá, de nem bírtam magammal és próbáltam téríteni a környezetemben található, számomra fontos embereket. Mentségemre szóljon, hogy jól éreztem magam és jót akartam a többieknek is, szerettem volna, ha Ők is részesei lehetnek ennek a "megtisztulásnak". Nem voltak rá fogékonyak.

A saját konyhámon kívül nem volt egyébként könnyű a dolgunk. Akár vendégségben ettünk, akár étteremben, sehol sem tudtak ( a barátaink azért nagyon próbálkoztak! ) mindent úgy csinálni, ahogy a mi szigorú elveink diktálták. Ismerve a hazai éttermek vegakínálatát, nem volt ritka, hogy csupán köreteket ettünk, salátát, mentesítve minden tejterméktől és húsneműtől stb.stb. Persze, ha célirányosan látogattunk éttermet, akkor meg sem álltunk a Napfényes Ízekig, mely ( szerintem ) az egyetlen vegán vendéglátóegység az egész országban! Még egy minifőzőtanfolyamra is elmentem egyszer hozzájuk.

Nagyon érdekes és ma már egy kicsit megmosolyogtató, hogy akkor mennyire ragaszkodtam akkoriban minden apró részlethez, ma már sokkal rugalmasabb vagyok ... Egy volt kolléganő elmesélte a saját útját, a húsevő hogyan változott vegetáriussá, majd vegánná, s ismét megengedőbb vegetáriuássá, hitetlenkedve hallgattam, mikor azt említette, ne csodálkozzam, ha én sem maradok vegán egész életemre :o) S igaza lett.

( A Vegafood blogon találtok egy "vega - szótárat" is, ha nem vagy pontosan tisztában ki mit is eszik pontosan, de érdekel, kattints ide! )

Az első terhességem alatt már egy picit megengedőbb voltam magammal szemben, ami leginkább az édességek terén mutatkozott meg. Hordtam a táskámban vész esetére falatokat, de ha munka közben rám tört az a buta - hirtelen érkező - hányingerrel társuló éhség, előfordult, hogy leszaladtam valami "finomságért" ... s az a helyi boltok kínálatából került ki, gyakran tartalmazott cukrot, fehérlisztet .. khm ... hát, igen. Szülés után is megmaradt ez a rossz szokásom, akkor meg a depire fogtam, meglehetősen nehezen viseltem az első félévet. A kilók természetesen hűen követték kicsapongásaimat, egyelőre nem volt olyan nagyon vészes a helyzet, mert 63 kilósan ( amennyire sikerült lefogynom ) mindenki szerint csont sovány lettem ( magamhoz képest persze :P ). Telt - múlt az idő, lánykámmal elkezdtük a hozzátáplálást. Határozott voltam, tudtam, Eszternek sem szeretnék húst adni. A gyerekorvosom nagyon jófej volt, annak ellenére, hogy a védőnő direkt nekem kereste ( gasztroenterológus és homeopata doki volt egyszemélyben ), nem bántott olyan nagyon az elveim miatt. Elmondta a véleményét, kérte, hogy hallgassak rá, de nem cseszegetett folyton, rám hagyták a dolgot. Ennél fogva Eszter előbb kapott szóját, mint az átlagos kisgyerek és szerencsére nem csak szerette, de allergiás panasza sem volt miatta. Eltelt egy - két hónap, minden rendben volt, de aztán észrevettem, hogy egyre jobban kezd az arcom hasonlítani egy tini ábrázatához. Tele lettem pattanással. Nem értettem, mitől lehetnek és természetesen iszonyatosan zavartak, főleg, hogy korábban nagyon szép bőröm volt. Bőrgyógyászhoz nem akartam menni, nem hittem, hogy tudna segíteni, így kerestem egy, majd még egy természetgyógyászt. Az egyik a biorezonanciás vizsgálat híve volt, s másik a vércsepp analízishez értett, de mindkettő egyet értett abban, hogy némi húsnemű nem ártana a szervezetemnek, főleg, hogy 0 a vércsoportom. Megingattak a hitemben, tanácstalan voltam és kétségbeesett, mert a pattanásoktól szabadulni akartam, "minden áron"!!! Csináltunk hydrocolon terápiát, meg allergia vizsgálatot és diétát is, 30 ezerért vettünk homeopátiás szereket, de a helyzet nem sokat javult :o((( Közben folyamatosan erősítgettek, kell egy kis tojás, kell egy kis hús, csak hetente egy alkalommal, lépjek túl az elveimen, ne sajnáljak senkit és semmit, rólam van szó. Belementem. Nem volt könnyű, de megtettem az első lépéseket ... És jééééé, lassan elmúltak a fránya pattanások, újra tiszta lett az arcom. Természetesen nem csak én, de az egész család visszatért a húsevéshez, Eszternek is bevezettem, nem mondom, hogy lelkesedett érte, de megette.

Nem sokkal később kiderült, ismét baba lakik a pocakomban. Nem így terveztük, de nagyon örültünk Emmának. Ez a várandósság is plusz kilókat hozott, nem is keveset :o( Annak ellenére, hogy a kicsi Eszter mellett nem volt olyan nyugis ez a 9 hónap, mint az első ;o)

Ekkor már rendszeresen ettünk húst és sok minden egyéb szemetet ... az energiánk fogyott, egyre fáradtabbak lettünk, több alvásra volt szükségünk ... Ráadásul Emma megérkezése után ( ismét eltelt egy rövid idő ), a pattanások visszatértek!!!!!!!!!!!!! Teljesen magam alatt voltam, nem értettem az egészet, ettem húst, akkor mi lehet a gond? Aztán rájöttem, a hormonok játszanak velem! Az első alkalommal sem a homeopátia ill. a mindenevőség segített rajtam, hanem a második terhességem! Ha babát várok rendben vannak a hormonjaim, ha nem, akkor megőrülnek és tinit csinálnak belőlem. Természetgyógyász helyett most a nőgyógyászomhoz siettem, aki olyan fogamzásgátlót írt fel, amely a bőrproblémákra is megoldást jelent. 6 hónapnak kellett eltelnie mire teljesen rendbejött az arcom ( érdekes módon csak ott voltak pattanásaim ), s azóta is folyamatosan szedek valamilyen fogamzásgátlót ( pedig nem szeretem ), hogy ne jöjjön vissza ez a szörnyűség.

Az étkezési szokásainkon muszáj volt változtatnunk, mivel nagyon nem éreztük jól magunkat. A visszaút azonban sokkal - sokkal nehezebb, mint gondoltam :o( Egyetlen dolgot nem hagytunk el az évek során, azt, hogy délelőtt csak és kizárólag gyümölcsöt reggelizzünk - tízóraizzunk, de a társításra már nem figyeltünk oda, s sok minden egyébre sem. A rossz szokások visszahoztak egy csomó felesleges kilót és én csak keseregtem - keseregtem ... aztán 2008 elején a cselekvés mellett döntöttem. Ismét elhagytuk a húst ( otthon semmiképpen sem fordul elő, a férjem néha - néha elcsábul, a gyerekek sosem szerették igazán ), próbálunk jól társítani ( fehérje - szénhidrát kérdés ). A közérzetünk határozottan jobb, de én pl. sokáig nem fogytam egy dekát sem. Orvos ismerőshöz be is mentem kivizsgálásra, találják ki, most miért nem sikerül, az, ami egyszer már bizonyítottan működött?! Semmit sem találtak, a pajzsmirigyem is, a vérképem is, mindenem nagyon jó volt; a doki szerint ez egy átmeneti állapot, sok ismerősénél tapasztalt ilyet a szülések után, s türelemre intett, legyek kitartó ... jah, könnyű ezt mondani :o(

De aztán mégis sikerült! Vagyis elkezdődött a folyamat, annak ellenére, hogy minden sokkal lassabban megy, mint 7 éve. Egyelőre mínusz 10 kilónál tartok, de még feltétlen meg szeretnék szabadulni 5 - 7 kilótól. Jó lenne, akkor érezném igazán jól magam, legalábbis emlékeim szerint az úgy jó volt ...

Szóval, most nincs hús, ellenben van ismét rengeteg zöldség, gyümölcs, kevesebb szejtán, gabona és kenyér. Néhány bio dolog, sajnos az áruknál fogva nem sok mindent tudok most megvenni, de már jó úton járunk, érzem , érezzük és ez a lényeg!!!

Köszönöm mindenkinek, hogy végigolvastátok ezt a hossssszzzzúúú mesét, nem is tudom, miért tartottam annyira fontosnak publikálni ezeket a gondolatokat?! Írhatnékom volt és jól esett elmesélni mindezt Nektek! ;o)

Ui.: Két nap alatt, két izgő - mozgó gyerek mellett, egy balatoni nyaralás során írtam meg a cikket ... ezt csak ezért írom le, hogy nézzétek el a gondolati, helyesírási bakikat, sokkal több volt a fejemben, de "csak" ennyit sikerült papírra vetni belőle .. ami talán nem is olyan nagy baj :P