Kellemes meglepetés ért a héten, szárított karobot kaptam egy nagy borítékba csomagolva. Nem volt titok a feladó, hisz egyik kedves olvasóm, Zsu már régen megígérte, hogy egyszer kapunk ebből a finomságból és így is lett! :o)
Bevallom őszintén, azon kívül, hogy lelkesen szagolgattuk, nem nagyon tudtuk mit is kezdjünk vele. Gondoltam, esetleg lereszelem, mint a szerecsendiót szokás, a férjem azt javasolta, morzsában bírjam jobb belátásra a szárított babhüvelyeket, aztán ma megtudtam Zsu e – mail – jéből, hogy Ő csak így natúr, rágcsálni szokta! S tényleg, nagyon finom úgy, csak a magokra kell nagyon vigyázni, mert azok irtó kemények! Eszter is nagy élvezettel masírozott fel s alá az udvaron egy óriási karob darabbal tegnap este a kezében és mindenkinek elújságolta, micsoda finomságot kapott! :o)
.
Utánaolvastam egyébként a neten is és mások is a hüvelyek megőrlését ajánlják felhasználási módként! Szerintem nálunk erre nem nagyon fog sor kerülni, kiváló nasi ez magában is!
A korábbi megállapodásunk szerint még két blogger kolleginának kell juttatnom a finomságból, Vera és Siccike, szervezkedjünk vagy postázom a Ti részeteket is, ha nem sikerül randiznunk!
Még egyszer nagyon szépen köszönjük Zsunak a klassz meglepit!!!
További infó szárított karob - témában:
Gyerekkorunkban nagyon gyakran hoztak a szüleim az akkori Jugoszláviából, Somborból a piacról, mi is csak úgy magában rágcsáltuk, nagyon szerettük. Darált változatát anyukám kalácstölteléknek használta, ez tulajdonképpen a karobpor, amit a reformkonyha a kakaó helyett használ.
VálaszTörlésPár éve voltunk a szabadkai piacon, kerestem, de csak néztek rám, mintha a Holdról jöttem volna....
Persze, most látom, hogy Te is karobnak nevezed, mi Szentjános-kenyérként ismertük.
VálaszTörlésIgen, ez a szentjánoskenyérfa termése, én is így ismerem gyerekkoromból. Pont a minap láttam valahol a környéken. De nem kóstoltuk. Nagyon köszönöm Zsu-nak a kedvességet, kíváncsi vagyok, a gyerekek mit fognak hozzá szólni. :)
VálaszTörlésNahát! Még nem kóstoltam...
VálaszTörlésEz vadon is megterem?
Napmátka, tényleg nagyon finom. A magjait gyűjtögetem, szívesen adok, ha kérsz belőle, én is kipróbálom, lesz - e belőle fácska :o)
VálaszTörlésOrulok,hogy ilyen nagy sikere van."Vadon" terem,bizony.Mi pàr hete a balatonparti sètànk alatt rugdostuk a rengeteg lehullott karobot a sètànyon.Amùgy amikor vettem karàcsony tàjàn,azon a dèlolasz nagypiacon,ami olyankor "ùszik" a karobban,most csak azt a keveset tudtàk felmutatni,ami a fotòkon làtszik.A tavalyi nem a karob ève volt.Amùgy a helybeliek mindig cikiznek miatta,mondvàn ezt manapsàg màr csak a lovak eszik.Zsu
VálaszTörlésElfutotta a könny a szememet. Nagyapám, aki 1906-ban született paraszt ember volt, õ kedvelte a szentjánoskenyeret. Neki nem kellett semmi bolti csoki, nyalánkság, a technika vívmányait se tûrte (rádió, tv nem volt náluk, villany is csak nagymamám erõteljes követelésére lett bevezetve). Egy "kedvence" volt, a Nektár sör, de azt is csak nagyon ritkán ivott. Náluk rágcsáltuk mi, unokák is a szentjánoskenyeret, de nekem a csoki jobban ízlett (de az nem volt :).
VálaszTörlésNagyon kellemes meglepetés ért, amikor rátalaltam a blogon a szentjánoskenyérre. Megboldogult, de annál szebb gyermekkorom gondtalan éveit idézik a képek. Köszönöm. Fehérvári Attila
VálaszTörlésKedves Attila, örülök :o)
VálaszTörlés