Keresem az utam ...

Mármint ami a táplálkozási részét ( is ) illeti. Hosszú ideje már annak, hogy a megszokottól eltérő úton kezdtem el járni, elolvastam egy rakás könyvet, majd következett a cselekvés ideje. Először „csak” fogyni akartam, azután jobban is érezni magam a mindennapokban.

Alapvetően a Testkontroll volt az, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, lefogytam 30 kg – t és nagyon szuperül éreztem magam tőle! Tele voltam energiával, könnyű voltam, gyors, nagyon kevés alvással is kiválóan elvoltam, sokat dolgoztam, klasszul fogott az agyam stb.

Délelőtt csak gyümölcsöt ettem, figyeltem az ételtársításra ( = a szénhidrát és fehérje különválasztására egy étkezésen belül ), evés után csak 2 óra elteltével ittam folyadékot. Kihajítottam a kamrámból minden félkész, bolti vackot és mindent (!), amiben cukor volt. Elsőként a tejtermékekről mondtam le, majd néhány hónap leforgása után elhagytam a húst is ( fura a fordított sorrend, igaz? :o) és rengeteg zöldséget, gyümölcsöt ettem, némi szójával kiegészítve. A gabonákról akkoriban még nem sokat tudtam, ettem kölest és barnarizst, mert azt olvastam, azt kell, mert jót tesz, annak ellenére, hogy egyáltalán nem is szerettem a rizst :P ( Sosem felejtem el, mekkora élmény volt az augusztusi 40 fokban Nyers Csaba köleskásáját eszegetni műanyag tányérból a Várban :o)))

Ez így ment kb. 2 – 3 évig, a férjem is csatlakozott hozzám, így otthon nem kellett kétfélét főznöm és mindketten élveztük ezt az állapotot. Nem mondom, házon kívül nagy nehézségekkel találtuk szemben magunkat, ha enni szerettünk volna, de azért valamilyen megoldást mindig találtunk, éhen nem haltunk ;o) Azt, hogy ufónak néztek a saját barátaink, már rosszabbul éltük meg …

2004 – ben terhes lettem Eszterrel és akkor sok minden megváltozott. Nem, továbbra sem akartam húst enni, sem tejterméket, egyszerűen édesség - frontotn engedtem el magam Anyukák, biztosan sokan ismeritek azt a hirtelen jövő – azonnal enni akarok, különben elhányom magam – éhség érzetet, ami mindkét terhességemet végigkísérte ( hogy ez most mennyire pszichés vagy nem, abba inkább ne is menjünk bele :P ), így esett, hogy munkaidőben egyre gyakrabban szaladtam le a Taverna cukrászdájába egy – két croissant – ért … Nem maradt el a büntetésem, híztam és már korántsem voltam olyan fitt, mint előtte. Persze könnyen megbocsátottam magamnak ezeket az apró kihágásokat, hisz várandósan az ember esendőbb. Szerencsére szülés után gyorsan rendeződtek a kiló problémák, így azt gondoltam, nekem mindent szabad és ekkor tévedtem jó nagyot. Lényeg, a lényeg, nagyon elszaladt velem a ló. Mire észbe kaptam, feljött 5 – 6 kiló plusz és beköltözött Emma is a pocakomba s szépen kezdődött minden elölről. Mire a második babám is megszületett ( 2006 ), már húst is ettem és cukrot is és sok minden olyat, amit korábban sikerült távol tartanom magamtól. A súlyom folyamatosan nőtt és már egyáltalán nem sikerült megszabadulnom a rajtam maradt kilóktól, s egyre nehezebb lett az élet a két lányom mellett. Bevallom, nekem nehezen mennek ezek a gyes – es évek ( és irigységgel vegyes tisztelettel nézem azokat az anyukákat, akiknek ez valódi élvezet ), egyre depisebb lettem és egyre gyakrabban fordultam az édességek felé egy kis vigaszért.

Aztán 2008 elején ismét megembereltem magam és magunk, próbáltam sokkal jobban odafigyelni arra, mit és hogyan és mivel eszünk. Elmaradt a hús, a tejtermékek ( most fordított sorrendben :o), jöttek a teljes őrlésű lisztek, s megismertettem kis családom a gabonákkal. Nagyon jól mentek a dolgok, fogytam is valamennyit ( 10 kg – t ), de most nem ezen volt hangsúly. Jó példát akartam mutatni a lányoknak, megszerettetni velük is a teljes(ebb) értékű ételeket és erősebbnek érezni magam. Ehhez az időszakhoz köthető a blog indulása is, ebből is látszik, milyen lelkes és tetterős voltam :o)

Itthon működött is a dolog, de most már több tényezős volt a felállás. Itt voltak a gyerekek, akik bizony néha ellentmondtak vagy csak szimplán mást kértek, mint amit én főztem és ez elgondolkodtatott. Míg ketten voltunk a férjemmel, nem ütköztem ellenállásban ( tudom, irdatlan nagy szerencsém van Vele!! :o), de pl. ahogy bejött a képbe az óvoda, kicsit módosultak a szabályok. Egyszerűen nem akartam kényszeríteni Esztert semmire, rábíztam, egyen, amit és ahogy akar, ha házon kívül eszünk, itthon viszont nem volt alternatíva, egyféle vacsora volt az asztalon és kész. Ismerve a lányomat, sejthető volt a jövő, az oviban sem ette meg a húsos ételeket, levesből repetázott, kért még plusz tésztát, köretet, kenyeret, ha nem volt fogára való a menzás ebéd és kész. Nekem az volt a lényeg, ne érezze kirekesztettnek magát ( eszem ágában sem volt külön, vega kaját rendelni Neki – azt sem tudom, állami oviban ezt megtehetném – e? Gondolom, nem … ), Neki meg, hogy jóllakjon.

Ennek folyományaként idővel itthon is előfordult egy kis tejföl vagy sajt az ételek tetején, s meg kell mondjam jól esett. Hosszú hónapokba tellett, mire megtanultam ezt elfogadni, természetesnek kezelni, mert a korábbi nagyonisaszabályokszerintélőhűderugalmatlan énem nehezen fogadta el, hogy néha elfelejthetjük a szabályokat, mondjuk a pillanatnyi élvezetek kedvéért … ha mondjuk mértékkel csináljuk …

S hogy mi a helyzet ma? Újfent válság van, így hát útkeresés is, mert a mostani állapot sem az „igazi” még. Nagyon sokféle allergiával küzdök ( parlagfű, nyír, mogyoró, rozs, házipor, állatszőr stb. ), meg hát akad rajtam súlyfelesleg is rendesen, ez biztosan nem a 100% - os formám.

Sokat tanultunk 2002 óta. Megtapasztaltunk ezt – azt, tudjuk, hogy pl. a délelőtti gyümölcsevés nálunk nagyon is működik ( s nem is esik nehezünkre ), az ételtársítás is kiváló megoldás arra, hogy ne akarjunk elájulni étkezés után az álmosságtól. Viszont, újfent meg kellene tanulnunk parancsolnunk magunknak és nem repetázni még egyszer ( kétszer ) az ebédből, csak azért, mert finom … és nem nassolni este 8 után, amikor már alszanak a csajok és alapból nem készíteni annyi édességet, még akkor sem, ha az embernek blogja van és „muszáj” kipróbálnia ezt is, meg azt is …

Nem tudom, pontosan merre visz majd az utunk, most a vércsoport diéta felé kacsingatunk éppen, amiről majd akkor fogok nyilatkozni, ha eltelik egy – két hónap és el tudom mesélni, mit tapasztaltunk meg a saját bőrünkön. Rengeteg aggályom, kérdésem van ezzel a módszerrel kapcsolatban, kíváncsi vagyok, milyen lesz …

A hűtőm mindenesetre viccesen néz ki, kinyomtattam egy táblázatot a „mi javasolt és mi tiltott féléből”, hogy tudjam, mihez is tartsam magam … :P

Ui.: Remélem, nem untattam senkit a fenti infóáradattal; az igazság az, hogy ha sok a mondanivalóm, egyszerűen hagyom, hogy kijöjjön belőlem, lesz, ami lesz, Ti meg vagy elolvassátok vagy nem :o))

Hát, ez van nálunk mostanában ...