Még októberben történt, hogy egy nagyon kellemes és felettébb hasznos estét töltöttem / töltöttünk a Gundel konyháján, ahol betekintést nyerhettünk a hideg - és melegkonyhai fortélyokba egyaránt.
Néhány héttel az esemény előtt a Narancskonyhában olvastam erről a lehetőségről és én rögtön úgy éreztem, nekem is ott a helyem! És nem bántam meg! S mivel párosan szép az élet, szóltam Ághy barátnőmnek, aki szintén szeret szakácskodni otthon, csatlakozzon hozzám!
Ízelítőnek álljon itt egy rövidke felsorolás az étlap azon ételeiből, melyekkel volt szerencsénk ( sajnos köret nélkül :P ) közelebbi barátságba kerülni!
Hideg libamájszeletek egészben füstölt libamájból előételként 4960 HUF főételként 6600 HUF
Tokaji Aszúval ízesített libamájpástétom fonott brióssal párosítva, egy pohár 5 puttyonyos Gundel Tokaji Aszú kíséretében 4800 HUF
Szürkeharcsa szeletek tökmagos bélessel és paprikamártással 6820 HUF
Vaníliában pácolt lazacfilé gyengéden sütve, édesburgonyával, cukorborsóval és pezsgőmártással 6690 HUF
Fácánmell gróf Széchenyi módjára, libamájszelettel töltve, szalonnás kelcsíkokkal és grillezett almával 6890 HUF
Én, aki néhány éve még egy szelet sajtot sem voltam hajlandó elfogyasztani, nemhogy húst, érdeklődve pillogtam a különböző halak, szárnyasok, vadhúsok láttán. Érdekes világba csöppentem, s igyekeztem nyitottan fogadni a szituációkat ( de azért a carpaccio kóstolásakor elfeleztem az adagomat Ághy - val ), bátran falatozgattam a többiekkel együtt és be kell valljam, kivétel nélkül finomakat ettem!
Konyhai kirándulásunk első helyszíne a hidegkonyha volt; János chéf rutinosan avatott be bennünket a vásárlás rejtelmeibe ( mire figyelj pl. szín és állag tekintetében a hentesnél ), fejből nyomta hány dekás lehetett egész korában az állat, melynek bizonyos része éppen előttünk hevert az asztalon. Megtudtuk hány fokon készül a félangolos hús és mi az a sokkoló. Füstölt nekünk libamájat egészben, sütött kacsamellet, illatos zöldfűszerekkel bőségesen megpakolt sertésszüzet, de kaptunk a hűtőből bélszín - ill. szarvascarpacciót is. A libamájtortáról majdnem lemaradtunk, de a végén rábukkantunk még egy kósza adagra, amit elfeleztünk a kolleginával.
( Bocs, telefonos kép. )
A második kör a melegkonyhán folytatódott, ahol egy fiatal, velem talán egyidős ( 30 - as ) chéf helyettes várt bennünket, ill. mi Őt, mert kicsit korán érkeztünk és a másik csapatnak még nem fejezte be a mondandóját. Istvánon látszott, nem olyan rutinos még, mint a másik előadó, úgy tűnt, kissé zavarban is van, de hamarosan feloldódott és nagyon kellemes 2 órát tölthettünk Vele. Lazán, profin bánt a húsokkal, nem is titkolta, szereti őket, ez látszott a hozzáállásán. Megmutatta, miként bánjunk a lazaccal ( a csoport 50% - a jelezte, nem keresi tovább a karácsonyi főfogást, mert megtalálta ), bátran párosítsuk egy rúd vaníliával, néhány evőkanál mézzel, citrusfélékkel, fehérborral ... hű, szenzációs volt! Hogy érezzük a különbséget, ugyanazt az elkészítési módot alkalmazta az afrikai - és a szürkeharcsánál, ahogy hallottam, megoszlottak a vélemények, de jobbára a fehérhusú hal került ki győztesen. Ettünk vajhalat, amit ezúton is melegen ajánlok mindenkinek, szenzációs volt, néhány citromkarikával, kevés kakukkfűvel, fokhagymával, esetleg vajjal a végén ... utána kell néznem, de persze ez egy drágább halfajta ... sebaj, egyszer élünk, nem igaz?
Azután még azt is megtudtuk miként forradalmasította Kalla úr a paprikáscsirkét, hogyan süssünk ügyesen kacsamellet, hogy a pulykamell szereti a joghurtot és a kakukkfüvet, s hogy a fácán libamájjal töltve isssssssteniiii!!!! A nyúlnak szerencsére nem estünk már neki, ekkor már elég későre járt az idő, fáradtunk és telítődtünk a szagokkal / ízekkel. Egy falatra volt már csak kapacitásunk, mely végül egy csodás fűszeregyvelegbe ( bors, borókabogyó, babérlevél, fahéj, szegfűszeg stb. ) pácolt őzgerinc volt.
Húúúúú, nem semmi este volt! Tényleg nagyon finom volt minden, a szakácsok profik, de mégis közvetlenek és nagyon segítőkészek, megérte elmenni. Ha többet szeretnétek tudni a főzőtanfolyamról, akkor a köv. linket ajánlom figyelmetekbe . Továbbá akad még a városban más hely is, ahol lehet kibickedni …
Ui.: Egyébként új ismeretséget is kötöttem még az utcán, miközben Ágira vártam. Egy másik Ági szólított meg, nem akart egyedül bemenni a tanfolyamra. Nagyon szimpi, helyes, fiatal csajszi volt, akinek kb. a harmadik kérdése az volt: "van - e blogom?"
