Barna krumplis pogácsa

A világon a legjobban a krumplis pogácsát szeretem, s mindig is nagyon bánatos voltam, hogy csak enni tudom, de elkészíteni nem. Főleg amióta vega & egészséges módon, tojást mellőzve és teljes őrlésű lisztet használva szeretném elkészíteni ... de erről már korábban is panaszkodtam, úgyhogy inkább rátérek a lényegre ;o)

Tavasszal olvastam a Sajtkukac blogon egy nagyon szimpi, vegán, krumplis pogi leírást, s többen jelezték a kommentelők közül, hogy mindenki nagyon elégedett a végeredménnyel.

Sokáig tartott mire rávettem magam, de pár napja "muszáj volt" pogácsát sütni ( a lányok a szomszéd nénitől kunyiztak egy csomót ), csak féltem, hogy a teljes őrlésű liszt annyira nem tesz majd jót ennek a tésztának ... hááááát, boldogan jelentem, hogy ennél tökéletesebb és finomabb és puhább és istenibb vegán pogácsát még sosem ettem, úgyhogy lelkesen bátorítok mindenkit, aki nem ódzkodik az élesztő használatától, hogy gyerünk, mindenki sürgősen süssön belőle egy adagot. Vagy rögtön kettőt! Nem fog rátok száradni! ;o)

Krumplis pogácsa

Legyen a kezed ügyében:
40 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
25 dkg főtt, áttört krumpli
25 dkg növényi margarin
1 dl rizstej
1 kk tengeri só
1/2 kk cukor ( én ezt általában kihagyom a receptekből, most sem tettem bele )
2,5 dkg friss élesztő ( 1 zacskó szárított volt éppen kéznél )
bors

Így használd a hozzávalókat:
Mindent keverj össze egy tálban, majd dolgozd is össze. Meleg helyen keleszd a tésztát, kb. 1 - 1,5 órán át. Ekkor gyúrd át alaposan, valószínűleg sok lisztre lesz még szükséged hozzá, majd nyújsd ki a tésztát és készíts sok - sok pogácsát. Nekem nagyjából 2 - 2,5 centi magasak voltak nyers állapotukban. A tetejét, Nikihez hasonlóan magam is megkentem kevés pirospaprikás víz keverékével, de nálam ugye a barna liszt miatt nem érvényesült a színhatás :P. 220 fokos sütőben, 15 perc alatt sültek meg és seperc alatt tüntek el a pocakokban!

Köszönöm a receptet, kedves Sajtkukacok! ;o)

UPDATE: Lefagyasztottam egy adagot a már kiszaggatott pogácsákból, jól megfeledkeztem róluk, aztán kb. 1 hónap fagyoskodás után ma izgatottan megsütöttem egy jó nagy tepsivel belőle. Kb. 4 órán át tartott az aklimatizálódás a konyhapulton, aztán 15 perc a 190 fokos sütőben. Az eredmény pedig mesés!!! Nem is hinné az ember, hogy nem teljesen friss tésztából készültek!!! ;o)

A foltozóvarga sütije ( vegán! )

Este szokás szerint végignéztem a gasztro.blog.hu -t és úgy láttam vége a clafouti – láznak, de jön helyette más: a cobbler. Micsoda véletlen, hogy tegnap este én is ilyet sütöttem a lányoknak. Őszibarackosat, vaníliafagyival, nyamm! Apának nagyon ízlett, kár, hogy a lányok csak a fagyit ették ki a tányérból :P, sebaj, több maradt nekünk!

Legközelebb megpróbálok lecsalni azért egy keveset a cukor mennyiségéből, fránya amerikai receptek …

Őszibarackos cobbler

Legyen a kezed ügyében:

½ csésze barnacukor

2 evőkanál kukoricakeményítő

3 szép & nagy őszibarack

1 csésze víz

őrölt fahéj

1 csésze teljes kiőrlésű liszt

2 evőkanál barnacukor ( ezt kihagytam )

1,5 teáskanál sütőpor

¼ teáskanál só

3 evőkanál növényi margarin

½ csésze növényi tej ( nálam rizs )

Így használd a hozzávalókat:

A sütőt melegítsd elő 200 fokosra. Egy kis edényben keverd össze a cukrot és a keményítőt, öntsd rá a vizet, majd kezd el melegíteni. Közben tisztítsd meg a barackokat és vágd kockára, cikkekre, ahogy tetszik és potyogtasd a megolvadt cukros keményítős vízbe. Kb. egy percig forrald, folyamatos keverés mellett.

Ha ez megvan, mehet a sütőformába ( én most piteformát használtam ), ahol még alaposan megszórhatod fahéjjal, persze csak ha szereted ;o)

Egy másik tálban ezután keverd össze a lisztet, a sütőport, a sót, a margarint és a tejet, majd kanalazd a gyümölcsök tetejére.

Kész, mehet is a melegre, 25 – 30 perc alatt elkészül.

Langyosan, egy gombóc vaníliafagyival az igazi!!

Forrás: Recipezaar

"Vegakamra" - Agar agar

Újabb vega hozzávalót szeretnék Nektek bemutatni, mivel egyre több helyen és egyre gyakrabban merül fel az agar agar kifejezés, amiről – biztos vagyok benne -, nem mindenki tudja mire is jó.

Az agar agar ( jelentése: kocsonya ) tengeri vörösmoszatokból nyert zselésítő ill. sűrítő anyag. Kiválóan helyettesíti a zselatint, akár tortára kell „kenni”, akár panna cottába keverni. Hideg vízben szoktam elkeverni, hagyom néhány percig pihenni, aztán felforralom, hagyom rotyogni 5 percig, miközben sűrűn kevergetem és kész is a „zselé”. Mehet ahhoz, amit meg kell „kötnie”.

A mennyiségeket illetően azt javaslom induljatok ki abból, hogy 2 teáskanál agar agar por 500 ml vízzel képes megbirkózni. De vigyázat, ha citrusfélékkel vagy eperrel vegyíted, esetleg több agar agarra lesz szükséged. Ráadásul a kiwiben, ananászban, friss fügében, mangóban és barackban olyan anyagok is lapulnak, melyek akadályozzák az agar agar zselésítő tulajdonságát. Egyesek szerint ha főzöd a fenti alapanyagokat, azért működhet a dolog.

Létezik por ill. pehely formában is, de bevallom, nekem csak az előbbivel van tapasztalatom, a pelyhet még nem próbáltam, szerintem nem is fogom. ( De azt tudom, hogy az átváltás a két fajta között: 1 evőkanál pehely = 1 teáskanál por. )

Két különböző márkájú terméket vásároltam eddig és szerintem nincs is minőségi különbség köztük, mindkettővel meg voltam elégedve. Talán a csomagolása miatt jobban kedvelem a Rapunzel félét, mert a visszazárhatóság mégis csak fontos egy olyan dolognál, amit nem egy alkalommal főz el az ember.

Szóval, van a Rapunzel 60 grammos agar agar pora, potom 1400 – 1650 HUF – ért és a Lecker's 30 grammos, zacskós kiszerelése 700 – 800 HUF – ért kapható, tehát kb. ugyanannyiba kerülnek. ( Online vásárlási lehetőség pl. itt és itt. )

A vegák étrendjébe egyébként azért nem passzol a zselatin, mert azt háziállatok ( elsősorban ló, marha ) csontjából és kötőszövetéből vonják ki … )

További ismertetők a Vegakamra sorozatból itt találhatók.

Forrásaim: Wikipedia minden mennyiségben :o)

Egyszerű és nagyszerű grillzöldségek

Napok óta grillezett zöldségeket eszünk és még mindig nem unjuk! Sőt, a férjem azt mondta, jöhet a hét további részében is :o) A lányok már kevésbé lelkesek, de nem kínzom Őket, kifundálok Nekik is valami fogukra valót, ígérem!

Vicces, de sokáig nem jöttem rá a tűzhelyen készített, grillzöldségek igazi „titkára”, bár sokatoknak biztosan nem mondok vele újat: a lényeg, rá kell szánni az időt és minden egyes zöldséget külön – külön kell megsütni, s csak a végén összeborítani mindent a serpenyőbe. Így elkerülhető, hogy minden összeessen és míg a padlizsán mondjuk már alaktalanná sült, a gomba még épp csak levet eresszen stb.

Szóval, egyik zöldség beugrik az edénybe, megsül, aztán kiugrik, jöhet a következő, az is megsül, azt is kiszeded és sütheted a harmadik félét stb. stb. A végén csak össze kell melegíteni őket.

Nincs is szándékomban most különösebben komoly receptet leírni, hisz az előbb elmeséltem a lényeget. Nálunk ma este került a tányérra: gomba, padlizsán, cukkini, sütőben grillezett, héjától megfosztott paprika ( az a hosszú, piros fajta, a kápia ) és póréhagyma. Köretnek barnarizst készítettem és az egész egyveleget kakukkfűvel, csipet sóval, borssal fűszereztem. Tálaláskor szójaszósz / balzsamecet is mehet a tetejére.

Ennyi :o)

Pita teljes kiőrlésű lisztből ( könnyű is, finom is!!!! )

A látszat ellenére nem éhezik ám a családom, megnyugtatásul közlöm, minden nap főzök ;o) Hol egyszerűbb, hol bonyolultabb étkeket, sőt az ebédeken és vacsorákon túl, rengeteg érdekes újdonságon töröm a fejem, csak éppen időm nincs publikálni a recepteket! Meg egyébként is, még dolgoznom kell azokon a recepteken ;o)

Tegnap azonban vendég érkezett hozzánk, s szerettem volna valami izgit tálalni Kata barátnőmnek. Annak ellenére, hogy ebédre sosem eszünk sokat vagy túlságosan laktatót, valami olyat akartam, ami nekünk is jó, de azért a vendég sem marad éhes. Törtem a fejem és eszembe jutott, hogy nemrég olvastam egy jó kis pita receptet. Ez a téma úgy is régóta foglalkoztat, mert Magyarországon még nem találkoztam teljes kiőrlésű lisztből készített pitával, amit csak úgy meg lehetne vásárolni a boltban. Csak az a fehér lisztes, fura, savanykás ízű, mindenféle rosszal kiegészített fajta kapható, de azt meg úgysem veszem meg.

Szóval, bevállaltam, gondoltam, egy életem, egy halálom, akár sikerül a kis zsebes "izé", akár nem, én megpróbálom! Örömmel jelenthetem, nagyon egyszerű munka pitát készíteni, gyorsan megvan vele az ember és már az első próbálkozásom alkalmával is menetrend szerint felfújódtak a kis lepénykék! Ti se féljetek tőle, megéri a munkát, a vendégek pedig el lesznek ájulva tőle!

Pita teljes kiőrlésű lisztből

Legyen a kezed ügyében:

4 csésze teljes kiőrlésű tönkölyliszt ( 1 csésze = 250 ml )

1 evőkanál szárított élesztő

1 + ¼ csésze meleg víz

½ evőkanál tengeri só

Így használd a hozzávalókat:

2 csésze liszthez adj hozzá élesztőt, a sót és keverd el benne a vizet. Kanállal kutyuld össze, majd apránként kezd el adagolni hozzá a maradék lisztet. ( Ekkor célszerű valamilyen zöldfűszert is beledolgozni, ha éppen arra támad gusztusunk. ) Lehet, hogy nem lesz szükséged az összesre, a cél az, hogy amint a tészta szépen elválik az edény falától, addigra már elegendő lisztet dolgozzál a tésztádba. Szedd ki a gombócodat a tálból és 4 – 5 percig gyúrd, kissé meglisztezett deszkán. ( Nekem azért még felvett egy jó adagot, mivel elég ragadós volt a tésztám, hm. )

Oszd 10 gombócra a tésztát, alaposan lisztezd be a deszkát megint és sodrófával folytasd a munkát. Egyessével készíts korongokat a labdákból, azután tedd sütőpapíros tepsire ( nekem 4 fért egyre ) és melegítsd elő a sütődet 250 fokra ( az eredeti recept szerint 260 – ra, de az enyém nem tud annyit ). Kb. 30 percig javasolt keleszteni a lepényeket, addigra a hőfok is megfelelő lesz. Mielőtt betennéd az első adagot a melegre, ne felejtsd el átfordítani a másik oldalára az összes pitát, azután mehet a sütő legalsó részére, kerek 5 percre. ( Én leültem szépen a földre és végignéztem, amint gyönyörű labdákká változnak az addig tök lapos kis valamik :o)

Érdemes azon melegében nejlonba pakolni a kész pitákat, hogy ne száradjanak ki. A fenti mennyiségből 10 darab lesz, melynek egy részét én a fagyasztóba tettem, ínségesebb napokon még jól jöhet a tartalék! ;o)

A csésze mindig 250 ml!

S, hogy mi tettünk bele? Anyaghányad nélkül tudom csak elmesélni: csicseriborsót kikevertem ízlés szerint babonézzel, kevés apróra vágott póréhagymával, sárga színű paprikával és szárzellerrel, sóztam, borsoztam, s kiegészítettem nyers paradicsom karikákkal, uborkával, reszelt vegán sajttal, bio ketchup – pal és kevés szójajoghurttal. Nagyon – nagyon finom volt, a lányok rövid hezitálás után merték csak megkóstolni, de nem bánták meg :o)

Forrás: Recipezaar

Vega - mese

Egy ideje tervezem már ( sok egyéb poszttal egyetemben :P ), hogy mesélek Nektek arról, mit és miért eszünk mi mostanában, miért lett belőlünk vegán család, ( akikre elég furcsán szoktak nézni az emberek ). Azért is gondoltam ezt, mert a többiek ( pl.: Siccike & Vera ) is szoktak ilyenekről értekezni a nyilvánosság színe előtt ;o) Előre szólok, ez a mese extra hosszú lesz, nem is biztos, hogy mindenkinek érdekes és jutalmul még csak egy fia recept sem lesz benne ...:P

Szóval, "rendes", becsületes, mindenevő családból származom én is, a férjem is, s bizton állítom, egyik családtagunk fejében sem fordult meg sosem olyan "őrült" gondolat, hogy ilyen - olyan oknál fogva felhagyjon a húsevéssel, áááá, nem olyan családok ezek :o)) Magam is kissé furcsállva nézegettem gyerekkori jó barátnőmet, aki kb. 13 éves kora körül döntött úgy, nem eszik többé sem felvágottat, sem rántott húst, sőt, még virslit sem Ez utóbbit nehezen értettem meg, számomra a virsli nem tartozott a hús kategóriába. Ezt egyébként ma is így gondolom, csak más miatt :o)) Más vegát nem is volt szerencsém ismerni, így továbbra sem befolyásolta semmi hagyományos gondolkodás módomat az étkezésről, minden maradt a régiben.

Sajnos szinte kisgyerekkorom óta elmondhatom magamról, khm, nem voltam éppen vékonyka. No, azért nem voltam olyan rettenetesen kövér, de látszott, akad rajtam némi felesleg. Ma már tudom, nagyban elősegítette ennek az állapotnak a kialakulását a rengeteg gyorsan bekapott falat, az állva étkezés, a sok jégkrém stb. A mi családunkban sajnos nem volt "divat" közösen leülni az asztalhoz, azon egyszerű oknál fogva, hogy valaki mindig dolgozott, így értelemszerűen hiányzott a tányérja mellől. Nem tagadom azt a tényt sem, hogy a családi vendéglő volt a hab a tortán, mert Apu és Anyu folyton ott dolgoztak, ennél fogva nem is vezettek saját - családi - konyhát ( ezt azért valahol értem ). Miután hazaesünk a suliból, szaladtunk a konyhára, ettünk ebből, ettünk abból, nem volt nehéz sütihez, fagyihoz sem hozzájutni ... szóval értitek?!

Hosszú idő után érett csak meg bennem a gondolat, hogy valamit muszáj kezdenem az évek során rám rakódott súlyfelesleggel, mert évről évre rosszabb lett a helyzet :o( Tekintélyes súlymennyiségtől kellett megszabadulnom, s hiába volt a sok "csoda" diéta, semmi sem segített.

Mígnem 2001 - ben ... egy kolléganő az orrom alá dugott egy könyvet, hogy nézzem meg, hátha érdekel. A Diamond házaspár Testkontroll c. könyvét kaptam kölcsön és meglehetősen gyorsan el is olvastam. Nem ígértek semmit, nem akartak rám beszélni semmit, leírták, Ők hogyan csinálják, azt mondták, adjak két hetet ennek az egésznek és majd magam fogom érezni, jó - e számomra vagy sem. Úgy éreztem, nincs mit veszítenem, két hét ide vagy oda már nem számít ;o) Nekifogtam! Hogy min kellett változtatnom? Délig csak nyers gyümölcsöt ettem, a két főétkezés során nem kevertem a szénhidrátot a fehérjével ( a hús mellé nem kértem krumplit ) és étkezés után vártam 2 órát az első pohár víz elfogyasztásáig. Ennyi, ugye, hogy nem hangzik annyira szörnyen? A férjem furán nézett rám, hitte is, nem is az egészet, de mindenesetre figyelte az eseményeket. Nekem meg annyira bejött ez az egész, hogy nem két hétig csináltam, hanem közel 4 és fél évig :o) Hamarosan a párom is csatlakozott hozzám, no, nem kényszerből, mert szívesen megcsináltam Neki is a külön kis ebédjét a magamé mellett, hanem mert megtetszettek Neki a kajáim.

6 hónap leforgása alatt 33 kilót dobtam le magamról, s az volt a legszebb az egészben, hogy egyáltalán nem éreztem megerőltetőnek, amit csináltam!!! Nem ettem cukros ételeket, fehér lisztet, helyette sok zöldséget, sok gyümölcsöt , teljes őrlésű pékárut fogyasztottam, s egyre kevesebb csirke - és pulykahúst és nagyon jól éreztem magam! Nem emlékszem pontosan mikor jött el az a pont, amikor a húsról is kezdtem leszokni ... de a helyre igen. Cézársalátáztam egy barátnőmmel a T.G.I.Friday's nevű étteremben, beszélgettünk, ettünk és közben éreztem, semmi íze sincs a húsfalatoknak a számban ... mint a fűrészpor! Akkor befejeztem a húsevést, hosszú évekre. ( Ezt persze nem tudtam így előre :o) Szerencsére a férjem is könnyedén csatlakozott ehhez az "akciómhoz" is, s a hús helyett felfedeztünk egy csomó egyéb finomságot, így cseppet sem esett nehezünkre a váltás!

Nem mondom, hogy a barátaink nem néztek - finom szólva - ufónak, de végül elfogadták, hogy kicsit meghülyültünk és ez van ... én nagyon szigorú voltam magamhoz is ( ez jó volt ), de sajnos másokhoz is ( ez rossz volt ). Ma már nem vagyok büszke rá, de nem bírtam magammal és próbáltam téríteni a környezetemben található, számomra fontos embereket. Mentségemre szóljon, hogy jól éreztem magam és jót akartam a többieknek is, szerettem volna, ha Ők is részesei lehetnek ennek a "megtisztulásnak". Nem voltak rá fogékonyak.

A saját konyhámon kívül nem volt egyébként könnyű a dolgunk. Akár vendégségben ettünk, akár étteremben, sehol sem tudtak ( a barátaink azért nagyon próbálkoztak! ) mindent úgy csinálni, ahogy a mi szigorú elveink diktálták. Ismerve a hazai éttermek vegakínálatát, nem volt ritka, hogy csupán köreteket ettünk, salátát, mentesítve minden tejterméktől és húsneműtől stb.stb. Persze, ha célirányosan látogattunk éttermet, akkor meg sem álltunk a Napfényes Ízekig, mely ( szerintem ) az egyetlen vegán vendéglátóegység az egész országban! Még egy minifőzőtanfolyamra is elmentem egyszer hozzájuk.

Nagyon érdekes és ma már egy kicsit megmosolyogtató, hogy akkor mennyire ragaszkodtam akkoriban minden apró részlethez, ma már sokkal rugalmasabb vagyok ... Egy volt kolléganő elmesélte a saját útját, a húsevő hogyan változott vegetáriussá, majd vegánná, s ismét megengedőbb vegetáriuássá, hitetlenkedve hallgattam, mikor azt említette, ne csodálkozzam, ha én sem maradok vegán egész életemre :o) S igaza lett.

( A Vegafood blogon találtok egy "vega - szótárat" is, ha nem vagy pontosan tisztában ki mit is eszik pontosan, de érdekel, kattints ide! )

Az első terhességem alatt már egy picit megengedőbb voltam magammal szemben, ami leginkább az édességek terén mutatkozott meg. Hordtam a táskámban vész esetére falatokat, de ha munka közben rám tört az a buta - hirtelen érkező - hányingerrel társuló éhség, előfordult, hogy leszaladtam valami "finomságért" ... s az a helyi boltok kínálatából került ki, gyakran tartalmazott cukrot, fehérlisztet .. khm ... hát, igen. Szülés után is megmaradt ez a rossz szokásom, akkor meg a depire fogtam, meglehetősen nehezen viseltem az első félévet. A kilók természetesen hűen követték kicsapongásaimat, egyelőre nem volt olyan nagyon vészes a helyzet, mert 63 kilósan ( amennyire sikerült lefogynom ) mindenki szerint csont sovány lettem ( magamhoz képest persze :P ). Telt - múlt az idő, lánykámmal elkezdtük a hozzátáplálást. Határozott voltam, tudtam, Eszternek sem szeretnék húst adni. A gyerekorvosom nagyon jófej volt, annak ellenére, hogy a védőnő direkt nekem kereste ( gasztroenterológus és homeopata doki volt egyszemélyben ), nem bántott olyan nagyon az elveim miatt. Elmondta a véleményét, kérte, hogy hallgassak rá, de nem cseszegetett folyton, rám hagyták a dolgot. Ennél fogva Eszter előbb kapott szóját, mint az átlagos kisgyerek és szerencsére nem csak szerette, de allergiás panasza sem volt miatta. Eltelt egy - két hónap, minden rendben volt, de aztán észrevettem, hogy egyre jobban kezd az arcom hasonlítani egy tini ábrázatához. Tele lettem pattanással. Nem értettem, mitől lehetnek és természetesen iszonyatosan zavartak, főleg, hogy korábban nagyon szép bőröm volt. Bőrgyógyászhoz nem akartam menni, nem hittem, hogy tudna segíteni, így kerestem egy, majd még egy természetgyógyászt. Az egyik a biorezonanciás vizsgálat híve volt, s másik a vércsepp analízishez értett, de mindkettő egyet értett abban, hogy némi húsnemű nem ártana a szervezetemnek, főleg, hogy 0 a vércsoportom. Megingattak a hitemben, tanácstalan voltam és kétségbeesett, mert a pattanásoktól szabadulni akartam, "minden áron"!!! Csináltunk hydrocolon terápiát, meg allergia vizsgálatot és diétát is, 30 ezerért vettünk homeopátiás szereket, de a helyzet nem sokat javult :o((( Közben folyamatosan erősítgettek, kell egy kis tojás, kell egy kis hús, csak hetente egy alkalommal, lépjek túl az elveimen, ne sajnáljak senkit és semmit, rólam van szó. Belementem. Nem volt könnyű, de megtettem az első lépéseket ... És jééééé, lassan elmúltak a fránya pattanások, újra tiszta lett az arcom. Természetesen nem csak én, de az egész család visszatért a húsevéshez, Eszternek is bevezettem, nem mondom, hogy lelkesedett érte, de megette.

Nem sokkal később kiderült, ismét baba lakik a pocakomban. Nem így terveztük, de nagyon örültünk Emmának. Ez a várandósság is plusz kilókat hozott, nem is keveset :o( Annak ellenére, hogy a kicsi Eszter mellett nem volt olyan nyugis ez a 9 hónap, mint az első ;o)

Ekkor már rendszeresen ettünk húst és sok minden egyéb szemetet ... az energiánk fogyott, egyre fáradtabbak lettünk, több alvásra volt szükségünk ... Ráadásul Emma megérkezése után ( ismét eltelt egy rövid idő ), a pattanások visszatértek!!!!!!!!!!!!! Teljesen magam alatt voltam, nem értettem az egészet, ettem húst, akkor mi lehet a gond? Aztán rájöttem, a hormonok játszanak velem! Az első alkalommal sem a homeopátia ill. a mindenevőség segített rajtam, hanem a második terhességem! Ha babát várok rendben vannak a hormonjaim, ha nem, akkor megőrülnek és tinit csinálnak belőlem. Természetgyógyász helyett most a nőgyógyászomhoz siettem, aki olyan fogamzásgátlót írt fel, amely a bőrproblémákra is megoldást jelent. 6 hónapnak kellett eltelnie mire teljesen rendbejött az arcom ( érdekes módon csak ott voltak pattanásaim ), s azóta is folyamatosan szedek valamilyen fogamzásgátlót ( pedig nem szeretem ), hogy ne jöjjön vissza ez a szörnyűség.

Az étkezési szokásainkon muszáj volt változtatnunk, mivel nagyon nem éreztük jól magunkat. A visszaút azonban sokkal - sokkal nehezebb, mint gondoltam :o( Egyetlen dolgot nem hagytunk el az évek során, azt, hogy délelőtt csak és kizárólag gyümölcsöt reggelizzünk - tízóraizzunk, de a társításra már nem figyeltünk oda, s sok minden egyébre sem. A rossz szokások visszahoztak egy csomó felesleges kilót és én csak keseregtem - keseregtem ... aztán 2008 elején a cselekvés mellett döntöttem. Ismét elhagytuk a húst ( otthon semmiképpen sem fordul elő, a férjem néha - néha elcsábul, a gyerekek sosem szerették igazán ), próbálunk jól társítani ( fehérje - szénhidrát kérdés ). A közérzetünk határozottan jobb, de én pl. sokáig nem fogytam egy dekát sem. Orvos ismerőshöz be is mentem kivizsgálásra, találják ki, most miért nem sikerül, az, ami egyszer már bizonyítottan működött?! Semmit sem találtak, a pajzsmirigyem is, a vérképem is, mindenem nagyon jó volt; a doki szerint ez egy átmeneti állapot, sok ismerősénél tapasztalt ilyet a szülések után, s türelemre intett, legyek kitartó ... jah, könnyű ezt mondani :o(

De aztán mégis sikerült! Vagyis elkezdődött a folyamat, annak ellenére, hogy minden sokkal lassabban megy, mint 7 éve. Egyelőre mínusz 10 kilónál tartok, de még feltétlen meg szeretnék szabadulni 5 - 7 kilótól. Jó lenne, akkor érezném igazán jól magam, legalábbis emlékeim szerint az úgy jó volt ...

Szóval, most nincs hús, ellenben van ismét rengeteg zöldség, gyümölcs, kevesebb szejtán, gabona és kenyér. Néhány bio dolog, sajnos az áruknál fogva nem sok mindent tudok most megvenni, de már jó úton járunk, érzem , érezzük és ez a lényeg!!!

Köszönöm mindenkinek, hogy végigolvastátok ezt a hossssszzzzúúú mesét, nem is tudom, miért tartottam annyira fontosnak publikálni ezeket a gondolatokat?! Írhatnékom volt és jól esett elmesélni mindezt Nektek! ;o)

Ui.: Két nap alatt, két izgő - mozgó gyerek mellett, egy balatoni nyaralás során írtam meg a cikket ... ezt csak ezért írom le, hogy nézzétek el a gondolati, helyesírási bakikat, sokkal több volt a fejemben, de "csak" ennyit sikerült papírra vetni belőle .. ami talán nem is olyan nagy baj :P