2009. augusztus 26., szerda

Okra, mi fán terem?

Gondoltam, mesélek Nektek néhány szót egy olyan növényről, amelyet szerintem kevesen ismernek ma Magyarországon. Ez pedig az okra vagy más néven bámia ( tök vicces, hogy Reninél is éppen ma jelent meg egy okrás poszt :o).

A Bricostore – ban vásároltam a magokat tavasszal, s – helyhiány miatt – csak egy sort vetettem belőlük a picuri kertemben. A magoknak nagyjából a fele kelt ki. Különösebben nem kell vele foglalkozni, általában reggel és este locsolok alapból, ekkor kap az okra is inni. A virága gyönyörűséges és viszonylag gyorsan alakul ki maga a termés is.

Egy dologra kell nagyon vigyázni és ez az, amiért a cikket írom, mert én nem néztem utána korábban, így megszívtam :P, hogy a kis okra termések a virágzást követő 4 – 6 napon belül fogyasztandóak, különben élvezhetetlenek. Múlt héten szedtem is egy kisebb tálra valót a hihetetlenül kemény, rostos kis szörnyűségekből, lefotóztam, majd kikukáztam őket, pedig a lecsóba szántam. Hja, mindig tanul az ember :o) Talán pár nap múlva megint próbálkozom vele, hátha most ügyesebb leszek.

Sok – sok infót találhattok egyébként a növényről itt!


2009. augusztus 20., csütörtök

Gyors, édes kiflik

Ismét egy kölcsön recept, ezúttal Jade konyhájából. Mostanában sok vendég fordul meg nálunk ( szerencsére ), s így gyakrabban kerül édesség is az asztalra. Ezúttal valami egyszerű, gyors és tuti dologra vágytam, ami biztosan bejön a gyerkőcöknek. Ez pont olyan volt. Az eredeti recept által javasolt fehér lisztet természetesen lecseréltem teljes őrlésűre és nagyon finom, puha kifliket sütöttem viszonylag rövid idő alatt.


A fotó szörnyű lett, de siettünk :o)))


Töltött kifli


50 dkg teljes őrlésű tönkölybúzaliszt

25 dkg vaj

25 dkg gyümölcs joghurt ( = nálam 1 kis doboz szójajoghurt + 1 őszibarack + 1 evőkanál méz összeturmixolva )

1 csomag sütőpor

csipet himalaya só


- lekvár és / vagy Karobella tölteléknek

A vajat vízgőz felett felolvasztottam, kicsit hagytam hűlni, s közben kimértem a lisztet, elkészítettem a gyümölcsös joghurtot, összekevertem őket a sütőporral, a sóval és mindent mindennel összedolgoztam.

Három gombócra osztottam a tésztát, kinyújtottam és végül 24 kiflit töltöttem és tekergettem fel. Volt egy kis maradék lekvárom a túrótortából, az került a kiflik egy részébe, a többi meg Karobella.


180 fokosra előmelegített sütőben 15 perc alatt meg is sültek!


A fenti már dupla mennyiség, 4 gyerekre és 3 felnőttre számolva, a maradékot meg becsomagoltam útravalónak :o)


Forrás: Jade konyhája


2009. augusztus 17., hétfő

Vegán túrótorta áfonyával és ribizlivel - szójamentes

Vasárnapra vendégeket vártunk és mivel vállalkozó szellemű családot hívtunk meg ebédre, bevállaltam egy új finomságot a tiszteletükre, no meg azért, mert már hetek óta izgatta a fantáziámat ez a recept ;o)

Nagyon finom, nagyon pikáns tortát készítettem, áfonyával és ribizlivel; az íze valahol a sajt és a túró íz között van szerintünk, de annyi bizonyos, a köles ismét jól vizsgázott, s a legjobb az egészben, hogy szóját nem kellett hozzá használni! ;o)


( Mindenevő hölgyvendégünk meg mert volna esküdni, hogy túrót eszik! ;o)



Vegán túrótorta áfonyával és ribizlivel


A tésztához:

½ csésze darált dió ( eredetileg mandula )

½ csésze zabpehely megőrölve

1 csésze teljes őrlésű tönkölybúzaliszt

1 teáskanál fahéj

10 dkg bio margarin

1 + ½ evőkanál méz

csipet só


A diót, zabpelyhet, lisztet és sót elkeverjük egy tálban, majd hozzáadjuk a mézet és a margarint és kézzel összedolgozzuk a tésztát. Akkor jó, ha egy labdává áll össze a massza. Ha ez megvan, tegyük be a hűtőbe min. egy órára, majd süssük 175 fokosra előmelegített sütőben 5 – 10 percig ( nálam ez 10 perc volt! ). Hagyjuk teljesen kihűlni a tésztát, mielőtt megtöltjük!


A „sajt” töltelékhez:

½ csésze köles

2 csésze víz

½ csésze kesudió

1/3 csésze agavé szirup ( vagy ízlés szerint méz )

1 citrom leve és héja

2 teáskanál vaníliakivonat


Főzzük nagyon puhára a kölest a vízben, közben őröljük meg a kesudiót. Ha a köles kissé kihűlt, robotgépben vagy turmixban dolgozzuk olyan homogénné a krémünket, amennyire csak tudjuk. A citrom és az agavé segítségével tudjuk elérni majd a kívánt „tejes” ízt. Nekem egy picit lágyra sikeredett a krém, legközelebb kevesebb agavét / mézet teszek hozzá, hátha az segít!

A kihűlt tésztába kanalazzuk bele a már nem forró krémet, pihentessük 30 percig szobahőmérsékleten, majd tegyük hűtőbe min. 4 óra hosszára.


A szószhoz:

2 csésze gyümölcs, ribizli és áfonya vegyesen ( eredetileg szeder ) + egy – két marok a díszítéshez

2 evőkanál nádcukor

¼ csésze víz

1 teáskanál citromlé

1 teáskanál fahéj

2 evőkanál kukoricakeményítő kikeverve 3 evőkanál vízzel


A megmosott gyümölcsökből, a vízből és cukorból főzzünk lekvárt, passzírozzuk át, hogy a magok ne zavarjanak később. Közben keverjük ki a keményítőt a vízzel, a fahéjjal és citromlével, majd öntsük a felforralt, átszűrt „gyümölcsléhez” és kevergessük, míg kellően be nem sűrűsödik.


A szószt és néhány szem friss gyümölcsöt csak közvetlenül tálalás előtt tegyük a torta tetejére.


Forrás: Vegalicious


2009. augusztus 14., péntek

"Grant cipó"

Nagyon régóta sütöm ezt a fajta kenyeret, mégsem tudjuk megunni. Azonban szerettem volna kipróbálni egy másik receptet, amibe nem kell joghurt. Ezt a receptet az egyik réges - régi testkontrollos könyvemben olvastam és nem csalódtam benne. Szuper darab, légiesen könnyű, finom tészta!



"Grant cipó"


500 gramm liszt ( fele teljes tönkölybúzaliszt – fele teljes búzaliszt )

425 ml langyos víz

1 teáskanál melasz ( tökéletes helyette a méz is )

½ evőkanál só ( nálam most himalaya )

1 evőkanál olívaolaj

1 csomag szárított élesztő


A lisztet összekevertem a sóval, élesztővel, ráöntöttem a vizet, az olajat, belecsorgattam a melaszt és alaposan megdagasztottam a robotgépemmel. Ez nagyjából 5 percet jelentett, miközben folyamatosan liszteztem a masszát, mert valami irtó ragacsos volt. Bőségesen szórtam rá, 7 – 8 marékkal összességében biztosan, ha kézzel dolgozom, gyanítom még többet is tettem volna hozzá, mert így is meglehetősen ragadós volt a végeredmény.

Lefedve hagytam kelni kb. 30 percen át, majd a sütőformákba porcióztam őket és még 30 percig pihentek, míg a sütő előmelegedett 200 fokosra. Ezután betoltam a kenyérkéket a melegbe és újabb 30 perc alatt gyönyörű barnára sültek.


Legközelebb magokat is szórok majd bele és a liszt egy részét zabpehellyel fogom helyettesíteni, állítólag úgy is finom :o)


Forrás: Jackie Le Tissier könyve


2009. augusztus 9., vasárnap

Keresem az utam ...

Mármint ami a táplálkozási részét ( is ) illeti. Hosszú ideje már annak, hogy a megszokottól eltérő úton kezdtem el járni, elolvastam egy rakás könyvet, majd következett a cselekvés ideje. Először „csak” fogyni akartam, azután jobban is érezni magam a mindennapokban.

Alapvetően a Testkontroll volt az, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket, lefogytam 30 kg – t és nagyon szuperül éreztem magam tőle! Tele voltam energiával, könnyű voltam, gyors, nagyon kevés alvással is kiválóan elvoltam, sokat dolgoztam, klasszul fogott az agyam stb.

Délelőtt csak gyümölcsöt ettem, figyeltem az ételtársításra ( = a szénhidrát és fehérje különválasztására egy étkezésen belül ), evés után csak 2 óra elteltével ittam folyadékot. Kihajítottam a kamrámból minden félkész, bolti vackot és mindent (!), amiben cukor volt. Elsőként a tejtermékekről mondtam le, majd néhány hónap leforgása után elhagytam a húst is ( fura a fordított sorrend, igaz? :o) és rengeteg zöldséget, gyümölcsöt ettem, némi szójával kiegészítve. A gabonákról akkoriban még nem sokat tudtam, ettem kölest és barnarizst, mert azt olvastam, azt kell, mert jót tesz, annak ellenére, hogy egyáltalán nem is szerettem a rizst :P ( Sosem felejtem el, mekkora élmény volt az augusztusi 40 fokban Nyers Csaba köleskásáját eszegetni műanyag tányérból a Várban :o)))


Ez így ment kb. 2 – 3 évig, a férjem is csatlakozott hozzám, így otthon nem kellett kétfélét főznöm és mindketten élveztük ezt az állapotot. Nem mondom, házon kívül nagy nehézségekkel találtuk szemben magunkat, ha enni szerettünk volna, de azért valamilyen megoldást mindig találtunk, éhen nem haltunk ;o) Azt, hogy ufónak néztek a saját barátaink, már rosszabbul éltük meg …

2004 – ben terhes lettem Eszterrel és akkor sok minden megváltozott. Nem, továbbra sem akartam húst enni, sem tejterméket, egyszerűen édesség - frontotn engedtem el magam Anyukák, biztosan sokan ismeritek azt a hirtelen jövő – azonnal enni akarok, különben elhányom magam – éhség érzetet, ami mindkét terhességemet végigkísérte ( hogy ez most mennyire pszichés vagy nem, abba inkább ne is menjünk bele :P ), így esett, hogy munkaidőben egyre gyakrabban szaladtam le a Taverna cukrászdájába egy – két croissant – ért … Nem maradt el a büntetésem, híztam és már korántsem voltam olyan fitt, mint előtte. Persze könnyen megbocsátottam magamnak ezeket az apró kihágásokat, hisz várandósan az ember esendőbb. Szerencsére szülés után gyorsan rendeződtek a kiló problémák, így azt gondoltam, nekem mindent szabad és ekkor tévedtem jó nagyot. Lényeg, a lényeg, nagyon elszaladt velem a ló. Mire észbe kaptam, feljött 5 – 6 kiló plusz és beköltözött Emma is a pocakomba s szépen kezdődött minden elölről. Mire a második babám is megszületett ( 2006 ), már húst is ettem és cukrot is és sok minden olyat, amit korábban sikerült távol tartanom magamtól. A súlyom folyamatosan nőtt és már egyáltalán nem sikerült megszabadulnom a rajtam maradt kilóktól, s egyre nehezebb lett az élet a két lányom mellett. Bevallom, nekem nehezen mennek ezek a gyes – es évek ( és irigységgel vegyes tisztelettel nézem azokat az anyukákat, akiknek ez valódi élvezet ), egyre depisebb lettem és egyre gyakrabban fordultam az édességek felé egy kis vigaszért.


Aztán 2008 elején ismét megembereltem magam és magunk, próbáltam sokkal jobban odafigyelni arra, mit és hogyan és mivel eszünk. Elmaradt a hús, a tejtermékek ( most fordított sorrendben :o), jöttek a teljes őrlésű lisztek, s megismertettem kis családom a gabonákkal. Nagyon jól mentek a dolgok, fogytam is valamennyit ( 10 kg – t ), de most nem ezen volt hangsúly. Jó példát akartam mutatni a lányoknak, megszerettetni velük is a teljes(ebb) értékű ételeket és erősebbnek érezni magam. Ehhez az időszakhoz köthető a blog indulása is, ebből is látszik, milyen lelkes és tetterős voltam :o)

Itthon működött is a dolog, de most már több tényezős volt a felállás. Itt voltak a gyerekek, akik bizony néha ellentmondtak vagy csak szimplán mást kértek, mint amit én főztem és ez elgondolkodtatott. Míg ketten voltunk a férjemmel, nem ütköztem ellenállásban ( tudom, irdatlan nagy szerencsém van Vele!! :o), de pl. ahogy bejött a képbe az óvoda, kicsit módosultak a szabályok. Egyszerűen nem akartam kényszeríteni Esztert semmire, rábíztam, egyen, amit és ahogy akar, ha házon kívül eszünk, itthon viszont nem volt alternatíva, egyféle vacsora volt az asztalon és kész. Ismerve a lányomat, sejthető volt a jövő, az oviban sem ette meg a húsos ételeket, levesből repetázott, kért még plusz tésztát, köretet, kenyeret, ha nem volt fogára való a menzás ebéd és kész. Nekem az volt a lényeg, ne érezze kirekesztettnek magát ( eszem ágában sem volt külön, vega kaját rendelni Neki – azt sem tudom, állami oviban ezt megtehetném – e? Gondolom, nem … ), Neki meg, hogy jóllakjon.

Ennek folyományaként idővel itthon is előfordult egy kis tejföl vagy sajt az ételek tetején, s meg kell mondjam jól esett. Hosszú hónapokba tellett, mire megtanultam ezt elfogadni, természetesnek kezelni, mert a korábbi nagyonisaszabályokszerintélőhűderugalmatlan énem nehezen fogadta el, hogy néha elfelejthetjük a szabályokat, mondjuk a pillanatnyi élvezetek kedvéért … ha mondjuk mértékkel csináljuk …


S hogy mi a helyzet ma? Újfent válság van, így hát útkeresés is, mert a mostani állapot sem az „igazi” még. Nagyon sokféle allergiával küzdök ( parlagfű, nyír, mogyoró, rozs, házipor, állatszőr stb. ), meg hát akad rajtam súlyfelesleg is rendesen, ez biztosan nem a 100% - os formám.

Sokat tanultunk 2002 óta. Megtapasztaltunk ezt – azt, tudjuk, hogy pl. a délelőtti gyümölcsevés nálunk nagyon is működik ( s nem is esik nehezünkre ), az ételtársítás is kiváló megoldás arra, hogy ne akarjunk elájulni étkezés után az álmosságtól. Viszont, újfent meg kellene tanulnunk parancsolnunk magunknak és nem repetázni még egyszer ( kétszer ) az ebédből, csak azért, mert finom … és nem nassolni este 8 után, amikor már alszanak a csajok és alapból nem készíteni annyi édességet, még akkor sem, ha az embernek blogja van és „muszáj” kipróbálnia ezt is, meg azt is …



Nem tudom, pontosan merre visz majd az utunk, most a vércsoport diéta felé kacsingatunk éppen, amiről majd akkor fogok nyilatkozni, ha eltelik egy – két hónap és el tudom mesélni, mit tapasztaltunk meg a saját bőrünkön. Rengeteg aggályom, kérdésem van ezzel a módszerrel kapcsolatban, kíváncsi vagyok, milyen lesz …


A hűtőm mindenesetre viccesen néz ki, kinyomtattam egy táblázatot a „mi javasolt és mi tiltott féléből”, hogy tudjam, mihez is tartsam magam … :P


Ui.: Remélem, nem untattam senkit a fenti infóáradattal; az igazság az, hogy ha sok a mondanivalóm, egyszerűen hagyom, hogy kijöjjön belőlem, lesz, ami lesz, Ti meg vagy elolvassátok vagy nem :o))


Hát, ez van nálunk mostanában ...


2009. augusztus 8., szombat

Vichyssoise

Olyan hideg levest szerettem volna készíteni, ami nem gyümölcsből készül, mégis jól esik egy forró nyári napon, amikor eszembe jutott a Vichyssoise, egy krumpliból és póréhagymából álló, egyszerű hideg leves. Ez volt az első alkalom, hogy megcsináltam és biztosan nem az utolsó!



Vichyssoise


1 nagy szál póréhagyma

40 dkg krumpli

2 evőkanál bio margarin

kb. 5 – 6 dl forró víz

1 dl növényi tejszín

bio levespor, tengeri só, bors

snidling tálaláskor


A felkarikázott pórét megpárolom a margarinon, azután rádobom a felkockázott krumplikat is, felöntöm a forró vízzel, fűszerezem és fedő alatt puhára főzöm a zöldségeket.

Ha ez megvan, alaposan leturmixolom a levest, ha van időm, átpasszírozom ( de anélkül is finom lesz! ), hozzáöntöm a tejszínt, forralok még rajta egyet és kész.


Másnap, nagyon lehűtve ettük ebédre, és 4 – ből 3 – nak ízlett! :o)


2009. augusztus 3., hétfő

Kenyérügy - segíts, ha tudsz!

Mindenkinek köszönöm a segítséget az olvasóm nevében is! :o)

Érkezett ma egy kérdés hozzám e - mail - ben és mivel nem tudom rá a választ, gondoltam, megkérdezlek Benneteket, hátha Ti tudjátok ;o)

Kérem szépen, kommentben osszátok meg velünk a tudást!
Köszönöm!

"miért van az, hogy miután megsütöm a kenyeret (akár fehér, akár rozs), és látszólag minden rendben van vele, de mikor megnyomom a levágott szeletet belapul, és úgy lehet formázni, mint a gyurmát. mitől lehet ez? köszönöm szépen a segítséget."


2009. augusztus 2., vasárnap

Hol így,hol úgy ...

Ugye Neked sem sikerül mindig minden úgy, ahogy eltervezted? Még akkor sem, ha mindent az eredeti recept szerint készítesz, akkor meg pláne nem, ha improvizálsz?!



Ennél a piténél pl. alaposan megizzadtam, mire a tésztát valamilyen formában a gyümölcsre tudtam ügyeskedni, pedig minden emberi számítás szerint sikerülnie kellett volna ... de még a csíkok is bénák lettek ... az íze azért kárpótolt mindenkit ;o)


Azután itt van ez a Stromboli, amit heteken keresztül csodáltam egy You tube - os videóban, megfigyeltem a néni hogyan is csinálja, majd elkészítettem a szokásos pizzatésztámat, megkentem paradicsom szósszal, megpakoltam a zöldségekkel és nekiláttam fonni. Csakhogy, túlságosan sokáig szöszmötöltem a fonással, így képtelenség volt átemelni a strombolit a tepsire, gyakorlatilag széthullott a levegőben a tészta, annyira eláztatta a paradicsom ... pedig annyira úgy gondoltam, ezt kisujjból kirázom :S


Sebaj, készült a maradék tésztából "sima" pizza a lányok nagy örömére :o)


Ennek a nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb spenótos rizsnek meg elhagytam a receptjét :o( Így jár, aki minden útjába eső cetlire, reklám újság szabadon hagyott, fehér részeire recepteket jegyez fel ... Nem akkora tragédia, Fruzsinál is, Veránál is akad hasonló.


Ezek a zaletik nagyon gusztán mosolyogtak rám az Olasz kulinária c. könyvből, szépen meg is csináltam őket, még sem voltam elájulva a végeredménytől. A hiba kinek a készülékében volt, ki tudja?

De hogy jól sikerült finomságokat is mutassak, melyek a közelmúltban készültek, íme: egyszerű tofu - túrós - meggyes kosárka, mondjuk egy saláta ebéd után.

S az aktuális kedvencem, morzsasüti valamilyen gyümölccsel és házi vanília fagyival!!

Igyekszem előkotorni azt a Bricostore - os reklám újságot, melyre a fagyi receptet firkáltam fel még hetekkel ezelőtt és begépelem Nektek. A süti leírását Dolce Vitánál találjátok!