





Ismét egy kölcsön recept, ezúttal Jade konyhájából. Mostanában sok vendég fordul meg nálunk ( szerencsére ), s így gyakrabban kerül édesség is az asztalra. Ezúttal valami egyszerű, gyors és tuti dologra vágytam, ami biztosan bejön a gyerkőcöknek. Ez pont olyan volt. Az eredeti recept által javasolt fehér lisztet természetesen lecseréltem teljes őrlésűre és nagyon finom, puha kifliket sütöttem viszonylag rövid idő alatt.
A fotó szörnyű lett, de siettünk :o)))
Töltött kifli
50 dkg teljes őrlésű tönkölybúzaliszt
25 dkg vaj
25 dkg gyümölcs joghurt ( = nálam 1 kis doboz szójajoghurt + 1 őszibarack + 1 evőkanál méz összeturmixolva )
1 csomag sütőpor
csipet himalaya só
- lekvár és / vagy Karobella tölteléknek
A vajat vízgőz felett felolvasztottam, kicsit hagytam hűlni, s közben kimértem a lisztet, elkészítettem a gyümölcsös joghurtot, összekevertem őket a sütőporral, a sóval és mindent mindennel összedolgoztam.
Három gombócra osztottam a tésztát, kinyújtottam és végül 24 kiflit töltöttem és tekergettem fel. Volt egy kis maradék lekvárom a túrótortából, az került a kiflik egy részébe, a többi meg Karobella.
180 fokosra előmelegített sütőben 15 perc alatt meg is sültek!
A fenti már dupla mennyiség, 4 gyerekre és 3 felnőttre számolva, a maradékot meg becsomagoltam útravalónak :o)
Forrás: Jade konyhája
Mostanában szeretek mások tollával ékeskedni, olvasom a blogokat és szép csendesen főzöm / sütöm mások kajáit. Ezt a mostanit pl. Benzsinél találtam, aki Vajaspánkóék oldalán bukkant rá, akik Vera korábban elkészített receptjét variálták egy kicsit tovább :P Én nem sokat változtattam rajta, nem volt áfonyám, így sok mazsolát raktam bele, meg sokkal kevesebb mézet, és nagyon finom volt! Ja, meg rengeteg, szerintem 10 ember is jól megtömhette volna a pocakját ennyi sütivel, de mi csak négyen voltunk :o), így most a felezett mennyiségekkel teszem közzé a receptet!
Kölessüti
1 csésze megmosott köles
3 csésze folyadék ( kókusztej és víz keveréke )
¾ csésze akácméz
¾ csésze müzli
¼ csésze szezámmag
¼ csésze kókuszreszelék ( kevés dologból engedhetem meg magamnak a biot, de ehhez ragaszkodom, annyival finomabb a simánál! )
fahéj
egy kis csomag mazsola vagy egyéb gyümölcs, ízlés szerint
pici olaj
Előmelegítettem a sütőt = légkeverés, 160 fok, és a fentebb felsorolt hozzávalókat összekevertem. Ennyi. Betoltam a sütőbe és kb. 50 – 60 perc alatt készre sütöttem.
Ha hagyjuk állni egy kicsit, sokkal könnyebben szeletelhető!
Ui.: Tavaly is készítettem már kölessütit, csak sokkal bonyolultabban, a receptjét is elkavartam, így nem is posztoltam. Ez a verzió azonban nagyon könnyű, megtartom!
Forrás: Benzsi, Vajaspánkó, Vera
Csőben sült karalábé
3 közepes karalábé
4 dkg bio margarin
2 dl növényi tejszín
1 dl növényi tej ( nálam rizs )
2 evőkanál teljes őrlésű liszt
5 dkg növényi sajt ( pl. Cheezly )
zsemlemorzsa a tál aljára
A karalábékat az elektromos párolóedényemben puhára főztem, közben elkészítettem a szokásos hamis bechamelt ( megmelengettem a margarint, megszórtam a liszttel, megpirítottam egy kicsit, felengedtem a tejszínnel és tejjel, fűszereztem szerecsendióval, sóztam, borsoztam és sűrűre főztem ). A plusz csupán annyi volt, hogy a legvégén reszeltem bele egy kevés növényi sajtot is.
Egy jénai alját megszórtam morzsával, rásorakoztattam a karalábé karikákat, majd meglocsoltam a bechamellel. Forró sütőben ( 190 fok ) kb. 15 – 20 percig sütöttem.
Forrás: Harmony blogja
Muffint sütni nagyon egyszerű dolog, nincs ezen mit ragozni. Főleg, ha vendégek várhatóak és nincs sok ideje a háziasszonynak, egy jól vizsgázott muffin recepttel nem hibázhat nagyot. Szilda sütijét még a VGBT – n kóstoltam és azóta sem tudom feledni, édes muffin kakukkfűvel, szenzációs, ajánlom mindenkinek!!
Kakukkfüves muffin
15 dkg teljes őrlésű tönkölybúzaliszt
10 dkg darált dió ( vagy mandula )
1 + ½ teáskanál sütőpor vagy szódabikarbóna
1 teáskanál szárított kakukkfű
15 dkg méz ( legközelebb kevesebbet teszek bele, mondjuk 10 dkg -t és ha kell pótolom a folyadékot a végén )
0,8 dl olaj
3 dl szójajoghurt ( 2 dl joghurt + 1 dl rizstejem volt kéznél )
A sütőt előmelegítem 180 fokosra, az összes hozzávalót összekeverem és már mehet is a muffin formákba.
12 darab lesz belőle, 20 perc alatt.
Forrás: Szilda blogja
A maradék még ott figyel a pulton ... ez annyira finom volt, hogy azonnal rohantam a géphez lejegyezni hogy s miként készült, s ha már a word - be bepötyögtem, gondoltam, feldobom a blogra is, egyen mindenki spárgát, amíg van ;o)
Sült spárga krumplival á la C&V
2 csomag zöld spárga
½ kg krumpli ( nálunk kicsit több sikeredett, szemre ment )
1 nagy fej fokhagyma összes gerezdje
kakukkfű és rozmaring ( mert nem volt elég kakukkfüvem még )
olívaolaj
só, bors
fél csomag friss petrezselyem zöld
2 - 3 paradicsom ( nem szoktam koktélparadicsomot használni, sima volt )
néhány kanál fekete olajbogyó
fél citrom leve
Bekapcsoltam a sütőt 250 fokosra. A krumplit ( ez még a régi ugye ) alaposan megmostam, negyedeltem, beleforgattam egy kevés borsos, sós, kakukkfüves, rozmaringos olívaolajba, sütőpapíros tepsire terítettem, beleszórtam a héjuktól megszabadított fokhagymagerezdeket és betoltam a melegbe. Visszavettem a hőmérsékletet 220 fokra és időnként átkevertem a krumplit, hogy minden oldaluk megsüljön.
Elpattintottam a spárgasípokat ( ott, ahol magától törik ), megtisztogattam, kevéske olajjal meglocsoltam és félretettem. Felvágtam a paradicsomokat is, kikanalaztam az olajbogyót és ezt is félretettem. Kb. 20 perc elteltével ( onnantól számít, ahogy a krumplikat sütni kezdtük ), rápakoltam a krumplikra a spárgát is és még 7 – 8 percig sütöttem együtt az egész zöldséghalmot.
Mikor kész lett, kiszedtem egy nagy tálba, ráraktam a paradicsomos – olajbogyós egyveleget, meglocsoltam egy fél citrom levével, megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel és gyorsan nekiestünk :o) A lányok meg csak ették a tegnapi zöldborsó főzelékület és sandán pislogtak a tányérunkra, nem baj, talán jövőre már bátrabbak lesznek! ;o)
C&V – nál köretként, nálunk egytálételként funkcionált ez a fantasztikus finomság! Köszönet érte!
3 személy részére
Forrás: Chili és Vanilia blogja
Annyira szeretem az ilyen édességeket – mert hogy én még mindig édességmániás vagyok, ez a kilóimon is látszik sajna :S, úgy irigylem pl. Dulminát, akit teljesen hidegen hagynak a sütik … -, na szóval, azért az ilyen finomságok készítése és fogyasztása egy kicsit megnyugtat és jó érzéssel tölt el. Csupa jó dolog van benne, egy kis kukoricadara, méz és kókusz, naná, hogy a nagyobbik lányom csak a gombócozásban volt hajlandó segíteni, kóstolni semmi pénzért sem akaródzott Neki :S De azért elfogyott, mármint a gombóc - rengeteg, vendégségbe is jutott belőle, meg hát Emmával mi is rájártunk a maradékra.

A receptet a Rongybaba konyhában találtam, be sem gépelem ide, hisz szóról szóra követtem az Ő leírásukat, köszönet érte!
Forrás: Rongybaba konyha
Nemrég fokhagyma krémlevesre vágytunk a párommal és mivel ilyet még nem főztem korábban, alaposan körülnéztem a neten, valami jó kis recept után kutatva. Több variációval is találkoztam, de úgy döntöttem csak megbízható forrásból fogok dolgozni. Így esett a választásom Beatbull igazán egyszerű és nagyszerű levesére, köszi a fincsi receptet! :o)
Mivel a recepten magán nem változtattam, nem gépelem be, csupán belinkelem, ide. A hozzávalókból természetesen minden állati eredetűt nem állati eredetűre cseréltem ( pl. vaj => margarin, tejszín => növényi tejszín ) és lehet, hogy legközelebb egy szem főtt krumplival is dúsítani fogom a leveskét ...
Fotó nem készült, mert siettünk és felfaltunk mindent, az utolsó cseppig :o)
Forrás: Beatbull blogja
Bevallom, egy ideje nem sütök itthon kenyeret ( na, persze máshol sem :o), ilyen – olyan okoknál fogva ( időhiány, kedvhiány, energiahiány stb. ), s ennek „köszönhetően” sokkal gyakrabban eszünk olyan bolti kenyérféléket is, melyeket normális esetben nem szívesen teszek az asztalunkra.
Néhány napja azonban szert tettem egy olyan konyhai robotgépre, ami megáll a saját lábán, van egy keverőtálja, sőt két darab dagasztókarja is, így kiválóan megdagasztja helyettem és nekem a kenyértésztámat. A gép egy gagyi valami, de erre a munkára most nekem tökéletesen megfelel egy ideig, mert bizony sokszor a dagasztás okozza a legnagyobb problémát. Márpedig ha teljes őrlésű kenyeret akarok sütni ( naná! ), nem árt a tészta alapos ki – és átdolgozása, ezt tapasztalatból mondom! ;o)

Első alkalommal, nagyon gyorsan kellett receptet kerítenem és természetesen valami újjal akartam felavatni a gépet, ezért hamar letettem a voksomat a Dulminánál olvasott: Aszalt paradicsomos mediterrán kenyérrecept mellett. Jól tettem :o)
Azt hiszem, sem a hozzávalókat illetően, sem az elkészítés módján nem változtattam, csak a végső formába öntésnél tértem el a lepény formától, de ez ne befolyásoljon senkit ;o), így hát nem másolom át ide a szöveget, csupán belinkelem!

Köszi, Dulmina, finom volt! ;o)
Az elmúlt időszakról már panaszkodtam Nektek, amikor is sem agyam, sem türelmem nem volt túl sokat pepecselni a konyhában. Sokszor csak a kötelességtudat hajtott, kénytelen voltam ebédet / vacsit csinálni, mert sehonnét sem tudtam volna „normális” kaját keríteni a lányoknak.
Nos, ilyenkor szoktam a korábban már olvasott és könyvjelzők közé elmentett recepteket előkapni ( mostanában már szerencsére egyre gyakrabban magyar nyelvű oldalakról ) és szinte gondolkodás nélkül elkészíteni!
Az utóbbi néhány nap egyik ilyen gyöngyszeme, a Vera vegablogjában olvasott fánk volt. Irtó gyors, könnyen elkészíthető, élesztőmentes és nagyon finom. Én az eredeti mennyiség felét csináltam most meg.
Fánk ( kb. 10 darabhoz )
Legyen a kezed ügyében:
25 dkg teljes kiőrlésű tönköly liszt
2,5 dkg bio margarin
5 dkg nádcukor
1,5 dl növényitej ( nálam most rizs )
¼ mokkáskanál szódabikarbóna
¼ mokkáskanál sütőpor
1 csipet só
Így használd a hozzávalókat:
Mindent, amit az előbb felsoroltam szépen összegyúrtam, kinyújtottam, kb. ujjnyi vastagra és kiszaggattam egy szélesebb szájú pohárral. Minden fánk közepébe lyukat varázsoltam ( fakanállal, aztán ujjal tágítottam rajta ) és forró olajban kisütöttem.
Nem szalagos és nem is olyan könnyű és szép, mint élesztős – fehér fánktestvéreik, de így is szenzációsan finomak!!!! :o)
Anyósom irtózatosan édes őszibarack lekvárjával ettük, aztán inkább anélkül ;o) ( Nem akarom bántani szegényt, Ő jót akart, mikor megajándékozott vele, csak hát ízlések és pofonok ugye … )
Forrás: Vera vegakonyhája – Napfényes recept
Igazán nem lehet okom panaszra, az utóbbi hónapokban két olyan remek pogácsareceptre leltem kedvenc gasztroblogjaim oldalain, melyek igen csak megkönnyítik az életemet. Arról már regéltem milyen viszony fűz a krumplis pogihoz de most be kell valljam, nem kevésbé szeretem az omlós, puha, krumpli és tojás nélküli fajtát is. Emlékszem, még a gyerekek születése előtt mekkora sláger volt nálunk a Piszkei Pékség, már akkor sem olcsó káposztás, medvehagymás és búzacsírás pogija. Nyamm! De ha most megnézem a kilós árát, azért kicsit elmegy a kedvem a vásárlástól, 1300 – 1400 / kg?! Tudom, hogy a minőséget meg kell fizetni, de akkor is … no, de mindegy, a lényeg, hogy már nem szorulok senkire, ha rendes becsületes pogácsát szeretnék a lencseleves mellé tálalni, előkapom a Vera által bepötyögött receptet ( örök hála érte! ;o) és már sütök is!
Pogácsa
Legyen a kezed ügyében:
40 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
20 dkg zabpehelyliszt ( Veránál mind a 60 dkg tk. tönköly volt )
10 dkg bio margarin
2 – 2,5 dl rizstej ( Veránál csak 2 dl, de nekem úgy kezelhetetlen volt a tészta )
1 tasak szárított VAGY 25 gramm friss élesztő
1 evőkanál tengeri só ( én növeltem ennyire a mennyiséget )
pici bors
1 mokkáskanál nádcukor
4 evőkanál mag ( nálam most len – és napraforgómag volt kéznél )
Így használd a hozzávalókat:
A langyos tejből, az élesztőből és cukorból kovászt készítek, kimérem a lisztet, a sót, borsot, magokat, összekeverem és a margarinnal alaposa összegyúrom. 40 – 50 fokos sütőben hagyom kb. 1 órát kelni, ekkor ismét megdolgozom a tésztát, kinyújtom, kiszaggatom, ha nem felejtem el, bevagdosom a tetejét még szaggatás előtt, aztán tepsire pakolom, hagyom még pihenni a pogikat és 190 fokos sütőben, vastagságtól függően 10 – 15 percig sütöm.
S az eredmény? Fantasztikus!!!!!!!! A lányaimtól nem lehetett elszedni a tálat :o)))
Fotó ezúttal nem készült, bocsánat …
Forrás: Vera vegakonyhája
Veránál olvastam még valamikor a nyári forróságban egy szimpatikusan egyszerű ételről, s egy kevésbé meleg őszi estén, nekünk is kedvünk támadt hozzá. Mi krémes burgonyapürével és párolt lila káposztával ettük, az egész család nagy megelégedésére.
A karfiollal kapcsolatban csupán annyit módosítottam, hogy a bechamel szószba, növényi tej helyett, növényi joghurt került és a tetejére reszeltem egy kis növényi sajtot is.

Köszi a jó ötletet, Vera! ;o)
Forrás: Vera vegakonyhája
A lányaim nem hagynak élni, ha betesszük a lábunkat valamelyik hipermarketbe, folyamatosan azt kántálják, hogy kiflit szeretnének. Nem kívánok belegondolni sem, milyen szörnyűségeket kaphatunk ugye ezeken a helyeken ( a férjem, elég kifejező módon pékipari szemétként emlegeti őket csak ), de néha azért engednem kell a nyomásnak. No, azért nem a sajtos stanglit pakolom a kezükbe, hanem kiválasztom a lehető legjobbat ( ilyen nincs is ), valami barnás árnyalatú, magos, tömörebb gyönyört. Ezt engedik a helyi viszonyok. A kicsik ennek is szoktak örülni :o)
Nos, egyik hétfőn is kiflit kértek az én drágáim, de szerencsére nem volt dolgunk a nagy T – betűsben, helyette együtt sütöttük meg a magunk, azaz Lilahangya kiflijét.

Lenmagvas kifli
Legyen a kezed ügyében:
5 dkg friss élesztő
5 dkg növényi margarin
5 dl növényi tej ( nálam rizs )
1,5 teáskanál tengeri só
1 csepp méz
1 liter teljes őrlésű tönkölyliszt
2 dl kukoricaliszt
1 marék lenmag
+ 1 tojás, amit én természetesen kihagytam
Így használd a hozzávalókat:
Az élesztőt felfuttatom a rizstejben a mézecske segítségével, a többi hozzávalót ( eredeti verzióban a tojás nélkül ) szépen összedolgozom. Dagasztom egy darabig, azután hagyom kelni, mondjuk 1 – 1,5 órát, annyi biztosan elég neki, s újra átgyúrom. 4 részre osztom a tésztát, a részekből kört formázok, amelyeket tetszés szerinti cikkre vágok. Nálam mini kiflik születtek, így minden kört 8 darabra osztottam. Sütőpapíros tepsire rakosgattam a feltekert kifliket, ahol még volt idejük pihenni ( 15 – 20 percet ), majd mehettek az előmelegített sütőbe. Ha jól emlékszem 220 fokon kb. 15 - 20 perc alatt lettek kész, mindenesetre nem árt a vége felé árgus szemekkel figyelni, nehogy baj legyen!
Forrás: Lilahangya blogja
Nem, az érdem nem az enyém, hanem Siccikéé. A fene tudja, mi tartott eddig vissza a házi gombóckészítéstől, mikor olyan egyszerű és nagyszerű az egész?! Évekig rágódtam a témán, olvastam én gyakran hogyan is kell, de nem mertem nekiállni, mert mi van, ha túl sok lisztet használok vagy túl sok krumplit … és ha szétesik főzés közben és ha csak úgy nem lesz finom?! Áááá, nem mertem én ezt bevállani … aztán pár hete elkezdődött a dömping, mindenki ( Siccike, Reni, Dulmina, Gabojsza stb. ) gombócot készített, úgyhogy nem bírtam tovább, mivel IMÁDOM a gombócot, egyik délután nekiestem. És mennyire nem bántam meg. ( Olyan jó, mióta van gasztroblogom, rengeteg gátlásomon sikerült túllépnem! ;o)
Egy hibát követtem el csupán, vacsorára készítettem a fentebb emlegetett gombócokat, melynek az eredménye az lett, hogy étkezés végén alig bírtunk felállni az asztaltól, sokkal többet ettünk, mint kellett volna … de hát valahogy úgy voltam ezzel az egésszel, mint Bendegúz a Bakterházban :o))
Az adag eredetileg kisebb volt Siccikénél, de mi a szokásosnál többen voltunk aznap este és még a szüleimnek is küldtem belőle ;o)

Szilvás és barackos gombóc
Legyen a kezed ügyében:
1 kg krumpli ( legjobb az ún. Ella = sárga fajta )
45 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
6 dkg bio margarin
nem emlékszem mennyi barack és szilva, 30 gombóchoz találja ki mindenki mennyi kell ;o)
csipet só
fahéj
kevéske nádcukor
tönkölymorzsa + búzacsíra ( erről Reninél olvastam és nagyon jó ötlet )
olaj
Így használd a hozzávalókat:
A krumplit héjastól megfőzöd, hagyod kicsit hűlni, megtisztítod, összetöröd és összekevered a liszttel, a margarinnal és a sóval. Jól átgyúrod, miközben felteszel egy nagy fazék vizet; a tésztát kinyújtod és kb. 7 x 7 cm – es négyzetekre osztod. ( Röhögni fogtok, annyira izgultam, hogy szalaggal mértem … ) Mindegyik négyzet közepébe mehet egy felezett vagy gyümölcs méretétől függően kisebb darab gyümölcs, rá fahéj tetszés szerint és indulhat a csomagolás. Négy sarkát összedolgozod, megnyomkodod és a lobogó vízbe helyezed. Miután feljött a felszínre még vársz 4 – 5 percet és csak utána költözteted át a szintén időközben, olajon megpirított zsemlemorzsa + búzacsíra + picike cukor keverékébe. Beleforgatod és már mehet is a tányérra. Ezután így jársz el a többi 29 gombóccal is.
Forrás: Siccike receptje
Ezt a leves Gourmandula oldalán leltem és nagyon örülök, hogy elkészítettem. A lányok éppen néhány napos vakációjukat töltötték a Nagyszülőknél, mi Apával halálra dolgoztuk magunkat itthon ( lakáscsinosítgatással múlattuk az időt ), kint 40 fok volt, a hűtőben pedig egy zacskó szilva panaszkodott, hogy nem bírja már sokáig. Leves lett belőle, vörösboros, s nagyon finom lett. A receptet most nincs időm bepötyögni, csak belinkelem. Csupán picit tértem el az eredetitől: kevesebb cukrot használtam, a tejszín növényi volt, a tejföl pedig szójajoghurt.
Gyorsan csináljátok meg Ti is!!
Forrás: Gourmandula levese

A világon a legjobban a krumplis pogácsát szeretem, s mindig is nagyon bánatos voltam, hogy csak enni tudom, de elkészíteni nem. Főleg amióta vega & egészséges módon, tojást mellőzve és teljes őrlésű lisztet használva szeretném elkészíteni ... de erről már korábban is panaszkodtam, úgyhogy inkább rátérek a lényegre ;o)
Tavasszal olvastam a Sajtkukac blogon egy nagyon szimpi, vegán, krumplis pogi leírást, s többen jelezték a kommentelők közül, hogy mindenki nagyon elégedett a végeredménnyel.
Sokáig tartott mire rávettem magam, de pár napja "muszáj volt" pogácsát sütni ( a lányok a szomszéd nénitől kunyiztak egy csomót ), csak féltem, hogy a teljes őrlésű liszt annyira nem tesz majd jót ennek a tésztának ... hááááát, boldogan jelentem, hogy ennél tökéletesebb és finomabb és puhább és istenibb vegán pogácsát még sosem ettem, úgyhogy lelkesen bátorítok mindenkit, aki nem ódzkodik az élesztő használatától, hogy gyerünk, mindenki sürgősen süssön belőle egy adagot. Vagy rögtön kettőt! Nem fog rátok száradni! ;o)

Az én szervezetem úgy reagál erre a furcsa, nyárnak nevezett évszakra, hogy a hidegebb napokon szejtánt követel tőlem. Mindegy milyen formában, de „súlyosabb”, „húsosabb”, magyarosabb étkeket kell kreálnom, s mivel azért húst már mégsem teszek az asztalra ;o), jöhet helyette a szejtán. Még szerencse, hogy nagyon szeretjük, nem úgy, mint a tofut! Azt vettem észre az utóbbi időben, jó ha 1 – 2 csomaggal elpusztítunk egy hónapban … persze ezért nem fogok szomorkodni, minél kevesebb a szójabevitel, annál jobb nekünk :o)
Nos, tegnap is fáztam és teljesen ötlettelenül bámultam ki az esőbe, amikor eszembe jutott Siccike bakonyi szejtánja, nem haboztam sokáig, gyorsan meg is csináltam! Mivel a recepten nem változtattam, nem gépelem be, csupán ideteszem a linket. Köszi, Siccike, fincsi volt nagyon!!