Gondoltam, leírok Nektek ( magamnak ) valami összefoglalás félét az elmúlt néhány napunkról, hátha hasznára lesz másnak is, akik hozzánk hasonlóan léböjtölésre adják a fejüket. Nem fogok okosságokat mondani, mert olyanokat nem tudok, csupán szeretném elmesélni, mi mit tapasztatunk mostanság.
Azzal kezdeném, hogy korábban még nem csináltunk ilyet azaz nem ittunk kizárólag leveket napokon keresztül, ez volt az első ( de határozottan nem az utolsó! ) eset. Volt egy időszakunk, amikor a heti rendszerességgel bevezetett gyümölcsnaphoz ragaszkodtunk, de az nem is volt annyira nehéz, hisz már vagy 8 éve kizárólag gyümölcsöt eszünk ébredéstől délig. De most úgy éreztük ez kevés, főleg, hogy a sok buli, találkozó, összejövetel és egyebek során, amelyeken mostanság részt vettünk, túl sokat ettünk mindenféléből.
Szó szót követett és úgy határoztunk, nekivágunk, ( az utolsó szülinapi bulit mazért még uszáj volt megvárni ), de rugalmasan kezeljük a dolgot, ha nem bírjuk, nem feszítjük túl a húrt.
Így született meg a mi verziónk ( a mi = férjem és én ):
1 – 2. nap gyümölcsöztünk egész nap, de mivel a pánik dolgozott bennünk ( jaj, mit fogunk mi csinálni napokon keresztül kaja nélkül??????? ), nem bírtunk magunkkal és este ettünk egy kevéske főtt kaját = sütőben sült zöldséget. Egyébként mindenhol azt olvastam, egy bevezető ( gyümölcsös nap ) is bőven elegendő, plusz egy nulladik, amikor már eleve kevesebbet eszünk a normál reggeliből, ebédből, vacsiból.
3 – 4 – 5. nap lénap = zöldtea, gyógytea, pí víz, gyümölcs – és zöldséglevek egész nap. Este 8 után már csak tea ill. víz.
6.nap = böjttörés, délelőtt egy alma ( nagyon lassan elrágcsálva ), délben 1 szem főtt krumpli kevés salátával, este meg egy – két szelet pirítóst ehettünk volna, de a nagy kertészkedésben elfelejtettem bedagasztani a kenyeret … így egy gyors zöldségleves és újabb adag saláta volt a jutalmunk :o)
Döbbenet, de nem is volt olyan nehéz ez az egész! Sajnos az eredetileg betervezett 6 – 7. lénap nem jött össze, de ennek nagyon kézenfekvő okai vannak: mindketten csináltuk tovább a normál, dolgos hétköznapokat és egyszerűen nem bírtuk elviselni a szokásos stresszt ilyen megváltozott táplálkozási szokások mellett. Ja, sejtettük, hogy ez nem lesz könnyű, de azért megpróbáltuk és végül is nem adtuk fel rögtön :o)
A fizikai éhségérzet teljesen kezelhető és elviselhető volt, az agyi már nehezebben ment, de azért sikerült megemberelnünk magunkat ( nekem az kifejezetten rossz volt, amikor minden délben és este melegítettem a lányaink ennivalóját és csak szagolgattam és néztem és nagyon nyeldekeltem a nyálam … ).
A férjemnek súlyos kávé megvonási tünetei voltak a második és harmadik nap ( ijesztően sokáig tartó fejfájása volt! ).
Nem mellékes eredményként még 3,5 kiló súlyvesztést is elkönyvelhetek és a férjem is jobban érzi magát a nadrágjaiban, de Ő nem mérte magát ( én meg naná :P ).
Érdekes volt érezni, hogy a szervezetünk mennyire takarék üzemmódba tette magát, kicsit lelassultunk, semmi feleslegeset nem csináltunk, csak a nagyon szükségeseket végeztük el ( gyerekek mellett ez nagyon nem egyszerűűűű ). Szerettünk volna napközben lepihenni pl. Az éjszakai alvásaink viszont sokszorosan jobbak voltak, mint korábban és folyamatosan nagyon tiszta volt a fejünk.
Gyanítom, a sokat emlegetett energiával teli időszak éppen most következett volna, amikor az ember már annyira jól érzi magát, hogy sosem akarja abbahagyni a léböjtöt … de mi ezt most nem tapasztaltuk meg, majd legközelebb és akkor jöhet hozzá a mozgás is, ami nagyban elősegíti a méregtelenítést!
Amin köv. alkalommal biztosan változtatni fogunk:
-
mivel csak egy nyamvadt citrusprésünk van itthon, az egyetlen igazán friss lé, amit ittunk a narancs volt, ezen kívül meg vettünk több -féle, 100% - os, bio, zöldség – és gyümölcslevet, amik finomak voltak, de ha még frissen is készültek volna ugye … szóval, máskor veszek vagy kölcsönkérek gépet.
egész biztosan csak olyan periódusban csináljuk, amikor szabadságon vagyunk, azaz a férjem nem jár be dolgozni, és a gyerekek sem lesznek itthon!
- sportolunk és talán a beöntésről sem feledkezünk meg.
Érdekes és nagyon jó tapasztalat volt számunkra ez a pár nap! Persze elég amatőrök vagyunk még ezen a pályán, de ami késik, nem múlik, legközelebb ügyesebbek és kitartóbbak leszünk!
Ui.: Persze hálás lennék, ha nálam okosabbak is mesélnének, Ők hogy csinálják az ilyet!
