A következő címkéjű bejegyzések mutatása: búza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: búza. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. március 7., vasárnap

Grízes tészta - barnán

Khm, itt vagyok és a látszat ellenére még főzök - bár nem tudom, kinek is magyarázkodom :P -, de most már engem is kezd nagyon zavarni, hogy ennyire hanyagolom szegény blogomat. Az utóbbi két hónapban meglehetősen sokat voltunk betegek ( mármint a lányok ), szó szerint többet voltak itthon, mint oviban, s mostanra persze engem is utolért a végzet, de holnapra már jól leszek ;o) Szóval, mindig készült itthon ebéd is, vacsora is, csak éppen nem sok izgalmas újdonságot csináltam, hisz a gyerekek jobban kedvelik a bevált, megszokott ízeket. Ilyen volt pl. ez a grízes tészta is, ami még nem szerepel a blogon. Gyorsan kész van és csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy mindenből barna változatot használok hozzá, de hátha van köztetek olyan, aki eddig nem tudta, hogy kell csinálni :o)


Grízes tészta


35 dkg teljes őrlésű tönköly szélesmetélt

20 dkg barna tönkölydara

2 ek olaj

2,5 - 3 dl forró víz

2 ek biomargarin

csipet só

lekvár, juharszirup ízlés szerint


A csomagoláson található útmutató szerint főzzük ki a szélesmetéltet.


A margarinon, folytonos kevergetés mellett pirítsuk meg a darát, csak néhány percig, vigyázva, nehogy megégjen. Közben forraljunk vizet, mérjünk ki belőle 3 dl - t, keressük elő az edényünk fedelét és egyik kezünkkel, egy gyors mozdulattal borítsuk a forró vizet a darára, míg a másik kezünkkel csapjuk rá a fedőt a lábasra, hogy a gőz ki ne szökjön! Nagyon ügyesen és óvatosan végezzétek ezt a műveletet, nehogy megégessétek magatokat!!!

Zárjuk el a tűzhelyet, s a fedő alatt hagyjuk kb. 15 percig pihenni a darát, ezalatt szépen megdagadnak a szemecskék, ráadásul elkészül a tészta is, ezt szűrjük le és keverjük össze a darával. Szerintem egy kis só nem árt neki, de ez ízlés kérdése.


Kínáljuk házi lekvárral vagy kevés juharsziruppal.


4 személy részére





2009. augusztus 14., péntek

"Grant cipó"

Nagyon régóta sütöm ezt a fajta kenyeret, mégsem tudjuk megunni. Azonban szerettem volna kipróbálni egy másik receptet, amibe nem kell joghurt. Ezt a receptet az egyik réges - régi testkontrollos könyvemben olvastam és nem csalódtam benne. Szuper darab, légiesen könnyű, finom tészta!



"Grant cipó"


500 gramm liszt ( fele teljes tönkölybúzaliszt – fele teljes búzaliszt )

425 ml langyos víz

1 teáskanál melasz ( tökéletes helyette a méz is )

½ evőkanál só ( nálam most himalaya )

1 evőkanál olívaolaj

1 csomag szárított élesztő


A lisztet összekevertem a sóval, élesztővel, ráöntöttem a vizet, az olajat, belecsorgattam a melaszt és alaposan megdagasztottam a robotgépemmel. Ez nagyjából 5 percet jelentett, miközben folyamatosan liszteztem a masszát, mert valami irtó ragacsos volt. Bőségesen szórtam rá, 7 – 8 marékkal összességében biztosan, ha kézzel dolgozom, gyanítom még többet is tettem volna hozzá, mert így is meglehetősen ragadós volt a végeredmény.

Lefedve hagytam kelni kb. 30 percen át, majd a sütőformákba porcióztam őket és még 30 percig pihentek, míg a sütő előmelegedett 200 fokosra. Ezután betoltam a kenyérkéket a melegbe és újabb 30 perc alatt gyönyörű barnára sültek.


Legközelebb magokat is szórok majd bele és a liszt egy részét zabpehellyel fogom helyettesíteni, állítólag úgy is finom :o)


Forrás: Jackie Le Tissier könyve


2009. április 7., kedd

Lencsés - rizses fasírt hagymás mártással ( vegán )

Salisbury steak. Hm, megint egy olyan imitáció, aminek az eredetijét nem is ismerem, de maga a recept, hogy egy lencsés fasírtot készítsek, nagyon is szimpatikus volt, így a továbbiakban mindegy is volt, hogy akkor most húsos ételt akarok – e veganizálni vagy sem.



Salisbury steak azaz Lencsés - rizses fasírt hagymás mártással


Hozzávalók:


A fasírthoz:

¼ csésze főtt lencse

½ csésze zabpehely

1 + ¼ csésze főtt barnarizs

2 evőkanál búzacsíra

2 evőkanál glutén azaz sikér vagyis szejtánpor

½ evőkanál őrölt lenmag

1,5 teáskanál chili por ( gyerekek miatt szóba sem jöhetett ), kevés édes fűszerpaprikát használtam helyette

¼ teáskanál bors

¼ teáskanál só

1 - 1 teáskanál hagyma – és fokhagymapor ( kihagytam, van a mártásban eredeti hagyma is )

1,5 evőkanál szójaszósz ( kihagyható, ha szójamentesen szeretnéd, de akkor használj több sót )


Mártáshoz:

1 nagy vöröshagyma

1 evőkanál bio ketchup ( én biztosan használtam 2 – 3 evőkanállal belőle, de ez is ízlés kérdése )

2 evőkanál teljes őrlésű tönkölybúzaliszt

1 + ¼ csésze víz

só és bors


Robotgépben dolgozd össze a lencsét, a zabpelyhet, a rizst, de vigyázz, ne csinálj teljesen pépet belőle, maradjon darabos! Ezután jöhet a búzacsíra, szejtánpor és a többi hozzávaló, gyúrd össze az egészet kézzel, majd oszd öt egyenlő részre. Melegíts meg egy serpenyőt, tégy bele egy kevés olajat, majd, ha már elég meleg, tedd bele a szépen megformázott fasírtokat és oldalanként 5 – 5 percig süsd. Könnyen megég, ne hagyd magukra őket!


Ha ez megvan, szedd ki a fasírtokat, öntsd a serpenyőbe a feldarabolt hagymát s pirítsd meg. Közben egy fedeles pohárban rázd össze a ketchupot, a lisztet, a vizet, sót, borsot, majd ha már nincsenek benne csomók, borítsd a hagymára, forrald össze és helyezd vissza a serpenyőbe a fasírtokat. Kanalazd a tetejükre a szószt és már tálalhatod is.


Köretnek mi párolt sárgarépát és vegán majonézes kukoricát ettünk hozzá.


A fenti mennyiség 2.5 ember adagja, ha úgy számoljuk, hogy egy fő megeszik két fasírtot. Lehet, hogy érdemes azonnal "duplázni".


Forrás: My Vegan Cookbook


2008. május 4., vasárnap

Gabonák: Vasárnap - búza

VASÁRNAP – BÚZA – NAP


Ősidők óta, a rizs után a legelterjedtebb kultúrnövényünk és tápanyagforrásunk a búza. A föld népeinek szokásaiban már a történelem előtti korokban is a bőség és a termékenység jelképe volt. A búza a földhöz kötött ember boldogulásának forrása minden időben. A legősibb búzafajtánk az alakor és a tönke, amely vadon termett és csak később lett kinemesítve a tönköly és a jelenleg termesztett búza.


Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a vegyszermentesen termesztett és teljesőrlésű, tehát ép, egész szemből őrölt búzalisztből sütött kenyerünk jelent csak teljesértékű tápértéket! Észre kell vennünk, hogy az ipar mit tesz velünk: az „élet” magból „kifinomítják” a tápértéket. Az elveszett tápanyagok egy részét külön csomagolva újra megvásárolhatjuk ( csírát, korpát ), de ezek, sajnos nem fejtenek ki olyan táperőt, bioenergiát, mint az egész, friss búzaszem. A búza minden klímánál és minden ember számára nélkülözhetetlen táplálék.


Az érzékszervekre, az idegrendszerre, az anyagcserére és a keringési rendszer működésére egyaránt kiegyensúlyozó módon hat, harmonizáló hatással bír. Van benne kalcium, vas, magnézium, foszfor, cink, mangán, B – vitaminok és folsav.


A búzafű értékes méregtelenítő és tisztító hatású, természet adta gyógyszer.


A tönkölybúzát már az ókori Egyiptomban is termesztették. A XIX. század óta sok helyen visszaszorult a búzához képest, mert terméseredményei elmaradnak a műtrágyázott búzavetések hozama mögött. A tönkölynél ugyanis a műtrágyázás nem hoz eredményt.


A vasárnap a Nap napja. A gabonák közül a búza hordozza magában legerősebben a Nap – erőket, melyek a felfelé törekvés erejét adják a növény számára. Míg a téli vagy tavaszi növényeknél a hajtás rövid, melynek növekedése akár a föld alá is irányulhat ( pl. spárga ), addig a gabonafélék hajtása hosszú, és egyenesen fölfelé irányul. Vagyis a gabonafélék kimondottan „Nap – növények”.


Forrás: Gabonaételek & Bevezetés a gabonakonyhába c. könyvek


Receptek

Búzareceptek nálam

Adéle tönköly plecsnije

Dulminánál ezt találtam

Siccike lángosa

Vera sárgarépás muffinja


2008. április 21., hétfő

Mini tönköly bagel ( teljes őrlésű )

Szeretem a vasárnapokat, hisz végre ( nagy valószínűséggel ) együtt a család és lehet finomakat főzni és persze a végén jókat enni. Mivel ez a nap a búzáé, a menün nagy eséllyel szerepelhet palacsinta, kelttészta, sós tésztaétel, pizza, valamilyen finom rakottas gabonakolbásszal vagy bulgur köretként vagy esetleg kenyér vagy kifli. De még jobb, ha bagel.




Mini tönköly bagel


Legyen a kezed ügyében:

1 + ¼ csésze forró víz

2 evőkanál méz

1 evőkanál tengeri só

1 csomag szárított élesztő ( 10 gr. )

¼ csésze langyos víz

4 csésze teljes kiőrlésű tönköly liszt

len – és szezámmag


Így használd a hozzávalókat:

A felforralt vízben keverd el a mézet és a sót. Egy kis tálkában pedig futtasd fel az élesztőt a langyos vízben. Ha a mézes víz már kézmelegre hűlt, keverd hozzá az élesztőt, majd apránként a lisztet. Jöhet a dagasztás, a cél egy nem ragadós tésztagombóc kell legyen, melyet az eredeti recept szerint 12 kisebb labdává kellett volna osztani, de nekem 16 sikeredett. Sebaj. Szóval a labdák közepét lisztes fakanálnyéllel kilyukasztottam és 30 percig békén hagytam. Persze letakartam őket, nehogy megfázzanak.





Közben a legnagyobb lábasomban vizet melegítettem, s mikor letelt a félóra és a víz már lobogott, beledobáltam a lyukas kis „fánkocskákat”. Első körben 4 – et, aztán láttam, hogy 6 – nak sem lesz baja. A lényeg, hogy 7 percig kell őket főzni, félidőben szűrőkanállal megfordítva ( 3.5 – 3.5 perc oldalanként tehát ).

Sütőpapíron elrendezgettem a lecsöpögtetett bagel – eket, megszórtam a magocskákkal és 190 fokos, előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem őket.




Finom volt, bár annyira nem volt különleges, hogy az extra munkát megérje … de egyszer ezt is ki kellett próbálni! ;o) A New York Bagel félékre miért emlékszem úgy, hogy „jajdefinomak voltak”?! :o))


Ui.: 1 csésze = 250 ml


Forrás: CD Kitchen

2008. április 8., kedd

Chili és morzsa

Mármint chilis bab és császármorzsa, melyek receptjeit nemrégiben kölcsönöztem gasztroblogger kollegináktól. Mindkettő nagyon finom volt és igazán elnyerte családtagjaim tetszését.


Sajtkukac chilijén csupán annyit változtattam, hogy rozspelyhet használtam a zab helyett és tettem még bele kukoricát is.





Vera császármorzsáját azonban szó szerint megcsináltam. A végső morzsás formát pedig úgy értem el, hogy először kb. 10 percig a serpenyőben pirítottam, majd bedugtam a meleg sütőbe és ott még kapott 15 percet. Nagyon klassz lett!




Köszönet a receptekért.

2008. március 20., csütörtök

"Gabonakolbász"

A férjem tegnap kifejezetten elismerően nyilatkozott azon szándékomról, miszerint a lehető legtöbb dolgot próbálom itthon előállítani, ahelyett, hogy méregdrágán megvenném a boltban ;o) Egyik új törekvésem a Bio ABC Kft. által forgalmazott gabonakolbász házi elkészítése volt. Szerencsére nem kellett sokat törnöm magam, hogy ki találjam a mikéntjét, van, aki már megtette helyettem. A korábban már említett Gabonaételek c. könyvben leltem rá a receptjére és nagyon örülök, hogy kipróbáltam! Nagyon hasonlít a boltira, csak nincs beletöltve semmibe, de ez nem zavar, hisz akár kenyérre akarom kenni, akár rakott krumpliba, úgy is megfelel.


Egy pici problémám akadt azért a recepttel, melyet kivételesen szó szerint követtem: nekem irtó fokhagymás lett, legközelebb fele annyit teszek majd bele és a fűszerpaprika mennyiségét is csökkenteni fogom …




Kolbászkrém


Legyen a kezed ügyében:

250 gr. szemes búza

20 gr. fokhagyma ( = kb. 1 egész fej, legközelebb a fele is elég lesz!!!! )

50 gr. vöröshagyma ( = kb. 1 közepes fej )

20 gr. pirospaprika ( helyett csak 10 – et használok )

30 gr. növényi margarin

majoránna, köménymag, borsikafű tetszés szerinti mennyiségben

0,5 dl olaj

só ( khm, bevallom egy kis fűst ízű vagy hogy hívjákot is tettem bele, kellett na :o)


Így használd a hozzávalókat:

A búzát előző este áztasd be, másnap szűrd le és kétszeres mennyiségű vízben főzd puhára. A könyv szerint az ismét leszűrt búzát és a hagymákat húsdarálón kellene „átnyomni”, de nekem nincs olyanom, ezért maradt a mezei botmixer. Egy kicsit itt is, ott is beleturmixoltam, hagytam egész szemeket is és nekem tetszett így. Ezután keverd hozzá a margarint, az olajat és fűszerezd.

Soook krém lesz ám belőle, elfelejtettem lemérni a végeredményt, de a rakott krumpliba sem sajnáltam és még maradt vagy 30 dkg.




Forrás: Gabonaételek c. könyv

2008. január 5., szombat

Jamie pizzája

Oké, akkor rajta, íme az első "igazi" posztom. Bevallom, a blog létrehozásán kívül nem akartam ma még receptet is feldobni, kicsit érlelni szerettem volna magamban a dolgot, alaposan megfontolni, melyik kedves ételem leírása legyen az első, amelyet megosztok Veletek ... de hát végül is mire kellene várnom? Egy olvasóm már úgyis van ;o), legalább Neki elmesélem, szerintem milyen a jó pizza!

Jamie Oliver: Olasz kaják című könyvéből származik a recept és ez most olyan, amit szó szerint követni kell, úgy lesz az igazi.



Pasta per pizza

Legyen a kezed ügyében:

800 gr liszt

200 gr búzadara

1 csapott evőkanál finom tengeri só

2 x 7 gr szárított élesztő

1 ek barnacukor

650 ml langyos víz


Így használd a hozzávalókat:

Futtasd fel az élesztőt a cukros, langyos vízben, keverd össze a liszttel, búzadarával, sóval és gyúrd 10 percen keresztül. Lisztezd be a tészta tetejét és szobahőmérsékleten pihentesd 15 percen keresztül. Ezután könnyen vékonyra nyújthatod. Oszd szét annyi gombócra, ahány pizzát akarsz, de Jamie javaslata ( magam is így csinálom), 6 pizza, akkor lesz jó a vastagsága.

Ha jól akarod ütemezni a munkát, 15 - 30 perccel sütés előtt kezdd csak nyújtani a tésztát, csak árt neki, ha sokáig hagyod állni. Kb. fél centi vastagra nyújtsd, pakold meg a feltétekkel, de ne vidd túlzásba, Jamie szerint is a kevesebb sokszor több! 250 fokra előmelegített sütőben, alul süsd, kb. 7 - 10 percig. Az eredmény mennyei! :o)

Én gyakran megcsinálom a kiló lisztből a tésztát és a felét berakom a fagyasztóba, jól jöhet máskor :o) Bár, az is igaz, legutóbb direkt néztem az órát, az első lépés megtételétől számítva pont 1 óra alatt lettem kész, akkor már ettük is az első darabot! Tehát kb. annyi ideig tart az egész, mintha rendelnétek valahonnét, csak sokkal finomabb :o)


Jó étvágyat hozzá!