2009. március 28., szombat

Átmeneti csend

A mai napom is a vendéglátás jegyében telt és azt gondolom, egy időre leteszem a lantot,. Enyhén szólva túlvállaltam magam, megérdemlem a pihenést. Nemrégiben osztálytalálkozót szerveztem, aztán múlt héten volt az első V.G.B.T., ráadásként ma Eszter lányunk kicsit megkésett szülinapi buliját is megtartottuk …


Íme az éhes siserehad, amint a tortájukra várnak :o))


Elfáradtam és úgy érezzük, több szempontból is hasznos lesz, ha tartunk egy kis böjtöt a férjemmel. A lányokról is gondoskodtam, rendeltem Nekik kaját jövőhétre, mi meg szépen, fokozatosan átállunk gyümölcs -, zöldséglevek, gyógyteák fogyasztására, hogy kitakarítsuk a bensőnket.


Kellemes főzőcskézést kívánok mindenkinek és hamarosan visszatérek! ;o)


2009. március 26., csütörtök

Cukkini tekercsek ( VGBT - s előétel )

Ezekben a cukkini tekercsekben semmi extra nincs, nem is hiszem, hogy olyan húúú, de finomak lennének ( magam is meglepődtem, hogy mind elfogyott a tálról a VGBT – n ), különlegességük egyedül abban áll, hogy a cukkinilapocskák nyersek. Eredetileg nem így akartam, de útközben meggondoltam magam, úgy éreztem a nyers, citromos, szezámos cukkini jobban passzol a várva várt tavaszhoz, mint sült társai.



Cukkini tekercsek ( sk. )


24 cukkini csík

½ doboz fehérbab konzerv

½ üveg ( bébiételes üvegecske ) szárított paradicsom

néhány mentalevél

só, bors

kevés olívaolaj

egy marék vegyes csíra

opcionálisan 24 db. olajbogyó


szezámolaj

citromlé


24 db. fogpiszkáló


Az alaposan megmosott cukkiniket zöldséghámozóval vékonyra csíkoztam, beletettem egy nagy tálba, rálocsoltam egy kevés szezámolajat és egy fél citrom levét, majd félretettem, míg elkészítettem a krémet.


A babot összeturmixoltam a szárított paradicsommal, picike olajjal, a mentával, fűszereztem és a legvégén beleforgattam a csírákat. Nem árt neki, ha hagyod állni, de azonnal is dolgozhatsz vele tovább, ha úgy hozza a helyzet.


A cukkinilapokat egyesével kiemeltem a pácléből, magam elé fektettem, rápakoltam egy teáskanálnyi babpürét és szorosan feltekertem, majd fogpiszkálóval rögzítettem, hogy szét ne essen. Nekem az olajbogyó a gyengém, úgyhogy majd' mindegyikre került egy szem.


2009. március 23., hétfő

Nyers, cseresznyés torta - VGBT desszert

Bevallom, mikor „véletlenül” ráleltem ennek a tortának a receptjére, azonnal Gitta jutott eszembe és az, hogy de jó, lesz valami olyan ennivaló is a VGBT – re szánt ételeim közt, ami egy nyers evőnek is a fogára való. Persze a befőtt cseresznye nem éppen ez a kategória, de akkor sem volt szívem „friss” kivivel elrontani ezt a nagyon egyszerű és egyszerűségében nagyon finom desszertet

.


Nyers, cseresznyés torta


15 dkg finomra őrölt mandula + kesudió ( eredtileg mogyoró, de én arra allergiás vagyok )

5 dkg kókuszreszelék

15 dkg szárított áfonya ( eredetileg datolya )

15 dkg bio mazsola

3 - 4 – 5 evőkanál víz ( majd meglátod mennyi kell )


15 dkg kesudió ( néhány órára beáztatva )

7,5 dkg agavé szirup ( vagy juharszirup )

kevés reszelt gyömbér

citromlé


friss vagy befőtt cseresznye a tetejére ( az enyém saját készítésű, steviás volt )


Semmi ördöngösség nincs a dologban. A mandulát, kesudiót összekevertem a kókuszreszelékkel, az áfonyával és a mazsolával, összedaráltam, amennyire tudtam, majd pár evőkanál víz segítségével formázhatóvá tettem. Kibéleltem egy csipkés tortaformát folpackkal ( ez lehet, hogy nem szükséges, de én biztosra akartam menni ), belenyomogattam a gyümölcsös masszát, a gyerekek egy mini sodrófájával átmentem rajta párszor és mehetett is be a hűtőbe.


A beáztatott kesudióról leöntöttem az áztató vizet, összeturmixoltam az agavé sziruppal, ízesítettem és rákentem a tortaalapra, majd kimagoztam pár szem cseresznyét és kiraktam vele a torta tetejét.


Ennyi. Úgy láttam, mindenkinek ízlett ;o)


Forrás: Vegalicious


2009. március 22., vasárnap

Az első V.G.B.T.!!

Hosszas szervezést követően végre – végre ma sor került az első Vega GasztroBlogger Találkozóra a Világközepén! :o) Természetesen az elején nagyon nagy volt a lelkesedés, szinte mindenki azt jelezte vissza, hogy jön, de ahogy telt az idő, lemorzsolódott néhány kollegina, kinek ez jött közbe, kinek az, végül is, ha jól számolom 16 – an voltunk, plusz férjek és gyerkőcök.

A helyszín kiválasztása vitte el a legtöbb időt a szervezésből, de Gitta segítségével rátaláltunk a Világközepére. Valamikor január végén ( kb. ) megnéztük a helyszínt és mivel tetszett, gyorsan lebeszéltük az ottaniakkal a részleteket.

Bennem óriási volt a lelkesedés, előre tervezgettem mit fogok készíteni, mivel fogom elkápráztatni a többieket, aztán kisebb alkotói csend következett a blogomon, szinte nem is főztem mostanában, s ha mégis, semmi kedvem sem volt megírni a soron következő posztot … így esett, hogy tegnap még nem voltak pontos elképzeléseim a mai „menüt” illetően és ez nem kicsit zavart ( szegény családom a megmondhatója … ). De végül is kitaláltam és elkészítettem mindent, meg is voltam elégedve a kajákkal, délelőtt összepakoltam a csajokat és Apát, jobban mondva Ő minket, aztán robogtunk a Világközepére.

Nem kicsit izgultam, hanem nagyon, nagyon – nagyon. Hogy miért? Mert én szerveztem a találkozót, mert egy csomó ismeretlennel találkoztam, akik valamilyen szinten mégis ismerősök voltak, mert nem tudtam ízleni fog – e a többieknek a főztöm, mert az utóbbi 4 – 5 évben nem jellemző rám, hogy túlságosan társasági ember lennék ( ezt az anyukák biztosan jobban fogják érteni, sok éven át gyes / gyeden lenni, bezárva, elzárva stb., óhatatlanul sokat változik ilyenkor az ember ), pedig korábban ez volt a lételemem … szóval, nem volt könnyű, mégis azt gondolom jól sikerült a találkozó.

Az eleje persze cseppet döcögős volt, félszeg – tétova párbeszédek, beszélgetés kezdemények hangzottak fel itt is, ott is, jobbára az ételre fókuszáltunk, gondolom éhes is volt a társaság, így csak kicsit kellett bátorítani mindenkit az evésre. Aztán mikor már mindenkinek tele volt a hasa, kezdődhetett a mesélés, szépen sorban bemutatkoztunk, elmondtuk ki merről jött, s merre tart. Jó volt társítani a blogokat az arcokhoz és viszont :o) Kár, hogy Gitta erről már lemaradt ...

A résztvevők névsora: Anett, Anna, Vera, Marcsi, Adéle, Brigi, Szilda, Nóri, Reni, Orsi, Gitta, Vajaspánkók ( Irisz, Zsófi, Éva, Zsófi ), KatAnyaka. Ugye nem hagytam ki senkit?!


Az ételek is fantasztikusak voltak, kenyerek, sólet, fűszeres krumpli, lencsés tészta, gabonafasírt, csicseriborsó saláta, vöröslencsés fasírt, amerikai káposztasaláta, hagymalekvár, ál sajttál, fűszeres burgonytekercsek, cukkinitekercsek, channa dal ( fűszeres lencse ), indiai ételek, sok nyers finomság, nyers palacsinta , nyers csoki és persze sok édesség, darálós keksz, szezámos sós rúd, aszalt sárgabarackos - zabpelyhes golyó, répatorta, zserbó, dalauzi, zabos kókuszos golyók, cseresznyés torta, kakukkfüves - mézes muffin stb. stb. Bízom benne, hogy az érintettek hamarosan közzéteszik blogjaikon a recepteket!! Szilda kenyerébe, azt hiszem, családilag szerelmesek lettünk :o)

Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek és remélem, hogy legközelebb még többen leszünk, s akkor már személyes ismerőseimként üdvözölhetek mindenkit! Hisz lesz legközelebb, korábbi egyeztetések alapján ezt bátran kijelenthetem. Siccike, aki most nem tudott eljönni, átvállalta a szervezést :o) Részletek és időpontok majd Tőle / Nála, ugyeee? :o))


Én meg nem sokára jövök a receptekkel, addig is ízelítőül a képek:


2009. március 17., kedd

Nézelődöm a neten ...

... és sóhajtozom. Igaz, hogy manapság már mindent meg lehet Magyarországon is vásárolni, de azért akad néhány olyan termék is, amelyek igen messze vannak tőlünk. Attól tartok, mostanában nem lesz lehetőségem külhoni országokat meglátogatni, hogy vegyek magunknak egy kis vegán rizs - alapú sajtot, vagy egy kis szójás krémsajtot, netán zabtejszínhabot, csak csorgatom a nyálam, miközben olvasom a jobbnál jobb recepteket, melyekben felhasználják ezeket a holmikat. Persze a címkéket végigbogarászva itt is kiderül egy kis turpisság, agyonfeldolgozottság, de azért szívesen megkóstolnám őket egyszer ;o)


Tényleg, Ti ettetek már ilyeneket?